Dacára annak, hogy a Tigers igen ambíciózusnak tűnt még a szezon előtt, közel sem valósult meg minden átigazolási politikájuk.
Elkezdtek egy újjáépítésnek tűnő műveletet, amely talán csak első ránézésre és szentimentális felindulásokon keresztül tűnhetett annak, de valójában azt is mondhatnánk, minden maradt a régiben.
Múlt héten véget ért Al Avila karrierje a Tigersnél, 22 évig dolgozott a franchise-nál különböző szerepekben, s most vezérigazgatóként köszönt el a klubtól. A hír a körülményekhez képest egyáltalán nem volt meglepő – nem sikerült életet lehelni a klubba, a csapatba. Hiába jött Javier Baez is, Eduardo Rodriguez, Andrew Chafin, vagy épp Michael Pineda, végülis csak katasztrófa történt idén.
Mondjuk az nagyon érdekes, hogy miután Baezt első nagy fecskeként sikerült bejelenteniük a holtszezonban, a további pengenevek csak parasztvakító pletykák maradtak – mindenkivel és mindenki ellenkezőjével is szóba hozta saját magát a Tigers, de még ha igaz is volt pár-néhány felmerülő név, úgy festett, senki számára nem különösebben bizalomgerjesztő ez a projekt még azok után sem, hogy a liga egyik meghatározó játékosa odaszerződött. Több ilyen szerződtetésre vágytak, de marhára nem jött össze – Correa is inkább a Twinst választotta, és milyen jól tette.
Már ebből az előjelből sejteni lehetett, hogy a Tiger újjáépülési terveit nem kell túl komolyan vennünk még egy ideig, mert valami hiányzik, valami bűzlik, ha mindenki kerüli őket – és nem, nem a város miatt.
