A baseball számos szempontból különc az összeg sportág között is, ráadásul az sem ritka, hogy egy-egy visszavonuló játékos, aki jócskán eltöltött mondjuk 30-35-37 évet a pályán, azt állítja szaftos öniróniával, máig nem ért mindent, ami történt körülötte.
A baseball egyébként a felszínen a világ legegyszerűbb játéka, a felszín alatt viszont annyi eshetőség történhet, annyi kiskapu előfordulhat, mindezek pedig kölcsönhatásba lépnek azzal, hogy a játék maga mindenki számára arról szól, aki benne van, hogy hol fellazul a koncentrációja, hol a másodpercek töredéke alatt meg kell azt szilárdítsa, így az eshetőségek csak még esetlegesebbé válnak és gyakran az is megtörténik, hogy egy topmérkőzés közben láthatóan alig érthető a játékosoknak, épp hogy is kéne egy playt lebonyolítani emiatt.
Lessünk meg pár igazán fergeteges érdekességet a baseballról!
Az ütők
Az ütők súlya teljesen azonos, ám kézbevételükkor nagyon könnyen tűnhet úgy, hogy egyik könnyebb, másik nehezebb. Ennek oka a súlyeloszlással való játék a gyártók részéről, különböző alkatú, különböző erejű, genetikájú játékosok kezébe különböző ütő illik ahhoz, hogy mozgását a legjobban tudja időzíteni és a mozdulatból a legtöbbet hozza ki.
A labdákról csak annyit, hogy
mindegyik kézzel varrott! És ha már a labdák. Egy átlagos MLB-mérkőzés során simán elhasználódik nagyjából 70 darab labda, ugyanis pár-néhány dobás/elkapás/de főleg ütés után egykönnyen romlik a minőségük, amelyet persze az avatatlan kéz és ütő nem érez, de a legmagasabb szinten nagyon fontos erre figyelni.
A történelem leghosszabb mérkőzése
A történelem leghosszabb mérkőzése az egykori Brooklyn Dodgers (ma már Los Angelesbe költözött ez a franchise) és a Boston Braves között zajlott (a Braves napjainkban atlantai). 26 inningesre sikerült ez a találkozó; csak hogy érthető legyen miről van szó, egy meccs alapesetben összesen 9 inning.
Himnusz
Take Me Out to the Ballgame az amerikai baseball hivatalos himnusza. Ezt hagyományosan minden mérkőzés 7. inningjének közepén kezdik el énekelni.
A legfiatalabb játékos, aki
valaha pályára lépett az MLB-ben, a Cincinnati Reds balkezes dobója volt, a 15(!) éves és 316 napos Joe Nuxhall 1944-ben. Csak viszonyításképpen: általában 22-23-24 évesen kerül be valaki a rendszerbe, de az sem ritka, hogy ez valakinél tolódik 26-7-8 éves korára, így óriási szó, hogy még csak a felnőtt kor közelében sem volt Nuxhall.
Nuxhall ráadásul nem egyszeri csoda volt, hiszen a Reds-nél franchise-on belüli Hall of Fame is lett, valamint kétszer liga-All-Star csapatba is meghívót kapott. Kansasi és Los Angeles-i kitérő után végül Cincinnatiből vonult vissza a profi baseballtól.