A legtöbbeknek Mookie Betts, az MLB legnagyobb sztárja fog eszébe jutni a cím alapján, de van itt még bőven meghökkentő személy rajta kívül is.
Betts, aki alapvetően mindig az outfielden szerepel, nemrég tért vissza apasági szabadságáról, ráadásul magához képest testidegen poszton, ugyanis SS-ként számolt vele a Dodgers stábja. Épp oda kellett beugró. Valahol egyébként logikus, hogy Betts-re esett a választás, hiszen adott a hihetetlen mozgékonysága és akrobatikus hajlama is ahhoz, hogy bejátsszon két bázis között egy teljes teret is védekezésben, s akár alacsonylabdákra jó reflexszel reagáljon, akár ground ballokra. Az outfieldről a bázisokra kerülve a legnagyobb rizikót inkább az jelenti, hogy adott játékos egyrészt képes lesz-e elégséges számban elég pontosan bázisra játszani, másrészt hogy ehhez párosul-e a megfelelő figyelem is, épp hová kell játsszon vagy adott esetben bemozogjon, mert az infield helyezkedése jóval kötöttebb, mint outfieldé, sőt a figyelem is sokkal szerteágazóbb, minden esemény gyorsabb is. Betts-nek azonban nem akadt gondja azzal, hogy SS-ként is világklasszis teljesítményt nyújtson. (Azt azért meg kell jegyezni, Betts a kettesbázison már készülhetett többször erre a pozícióra, az infield sajátosságaira.)
Idézzünk fel az aktív játékosok közül további hármat, akik szerepeltek már úgy a felállásban, hogy mindenki szemet dörzsölve nézhette, jól látja-e, hol látja azt, akit!?
Josh Donaldsont ma már mindenki a harmadik bázisról ismeri, de nem volt ez mindig magától értetődő. A későn érő sztár annak idején catchernek készült, s úgy is mutatkozott be mind a Minor League-ben, mind az MLB-ben (2010), és csak 2012-ben, egy súlyos sérüléséből visszatérve jött számára a váltás. Akkor még meglepő volt, hogy a „forró kanyarban”, azaz a harmadik bázison láthatjuk őt, már nem catcherként, de ma már inkább utóbbiba nehéz belegondolnunk, hiszen azóta közel 1200 mérkőzésen van túl harmadik bázis-emberként, ráadásul minden díját e poszt szereplőjeként zsebelte be. Donaldson meglepő váltása nem csak átmeneti volt tehát. De egyébként ez a bevezetőben említett eltérésnél is sokkal élesebb módosulásnak minősül. (Kyle Schwarber is amúgy hasonló átalakuláson ment át az aktívak közül.)
Alex Bregmannel folytathatjuk, aki noha harmadik bázis-emberként vagy SS-ként tevékenykedik, nem egyszer előfordult vele, hogy jól megoldotta az infield másik oldalát is, a kettes számú bázist, amikor Jose Altuve onnan kikerült vagy sérülés, vagy pihentetés miatt, vagy abból adódóan, hogy épp őt találták a legjobbnak aktuálisan a DH szerepére. Ráadásul senkinek nem lehet rossz emléke Bregman és a kettes bázis egymondatban említésétől! (Justin Turner szintén kihagyhatatlan aktív játékos a témában!)
2021. április 28-án Anthony Rizzo állt a dobódombra (aki alapvetően sosem tesz ilyet), s bár egyre gyakoribb mostanában, hogy egyéb poszthoz kötődő játékos kerül a dombra, azért ez jól sosem, vagy csak nagyon ritkán sül el, leszámítva Shohei Ohtanit – a japán ugyanis nemcsak napjaink legkomplexebb baseballjátékosa, de nem sok kétség fér hozzá, hogy legrosszabb esetben is az egyik legjobbnak számít annak ellenére, hogy a lehetetlent vállalja be. Rizzo végül Freddie Freemant igen szépen át is rázta dobóként, ami a sportág egyik legviccesebb pillanata, és mindkét fél ironikus kacajjal vette tudomásul az esetet.
