De szerencsére nem is vagyunk erre rákényszerítve. 

Magyarország-Horvátország, szombat 20:30

Előrebocsátom, hogy Märcz Tamás kirúgása, pontosabban annak a módja számomra túlságosan is magyarosnak tűnt. A szövetség az egyik nap még hivatalos felületein köszöntötte fel születésnapja alkalmából a most már exkapittányt, majd másnap jött a hír a kirúgásról, és ahogy azt megszokhattuk, az okok nem nagyon voltak világosak. 

Ennek ellenére Varga Zsolt kinevezése mellett bőven szőltak érvek. Persze klubedzőt kinevezni a válogatott élére mindig egyfajta barkácsmegoldás, ám a Fraditól érkező szakember remek eredményeket ért el a klubbal, és az is egyértelmű volt, hogy alkalmas arra a fajta fiatalításra, mely a világbajnoki blama után elvárássá vált. 

Az első, szlovénok elleni csoportmeccsen még döcögött a játék, utána szépen lassan formába lendült a válogatott, a szerbek ellen látványos (ugyanakkor az ellenfél aktuális helyzete miatt kicsit túlbecsült) győzelmet aratott a csapat, majd jött a Montenegró elleni negyeddöntő és a spanyolok elleni négy közötti összecsapás, amelyen viszont már túlzás nélkül bravúrosan játszott a Varga-együttes. 

Külön öröm, hogy olyan fiatalok bizonyítanak ezen a világversenyen, mint Konarik Ákos, Molnár Erik és Vigvári Vendel, miközben a korábbi kiegészítőemberek, Burián Gergő vagy épp Jansik Szilárd is sokkal komolyabb karaktert mutatnak. Ami látszik, hogy a korábbi kapitánnyal valóban elfáradhatott a viszony, mert most viszont mindenki kicsattan az erőtől és a lelkesedéstől, és láthatóan nagyon jó a kohézió. 

Hatalmas siker lenne, ha az új szakvezető rögtön világverseny megnyerésével tudna rajtolni. Ez azonban közel sem lesz egyszerű, hiszen az ellenfél a házigazda horvát válogatott lesz, amely eddig egy görögök elleni döntetlenen kívül az összes meccsét behúzta. 

De azért én így is ki merem jelenteni: nem lennék most a horvát kapitány helyében.