A magyar női vízilabda-válogatott ellenfele Hollandia lesz az elődöntőben.
Ezúttal hadd kezdjem egy személyes élménnyel: szurkolói “karrierem” egyik legemlékezetesebb pillanata a női vízilabda-válogatott 2016-os Eb-győzelme volt, ahol a döntőben épp a hollandok ellen győzött Bíró Attila együttese. Máig pontosan emlékszem Tóth Ildikó utolsó goljára (illetve arra, hogy én hány kört futottam a szobában, de ezt csak halkan), így nem tehetek róla, de a holland-magyar női vízilabdás párosításról mindig ez jut eszembe.
Szerencsére azonban nem csak a nosztalgia miatt várhatjuk pozitívan a csütörtök esti találkozót. A két csapat legutóbbi öt mérkőzéséből mindet a mieink nyerték meg, az utolsó tulipános sikerig 2019-ig kell visszamennünk, pedig egyébként az együttesek viszonylag sűrűn futnak össze. A hollandok malmára hajthatja viszont a vizet, hogy a tornán eddig talán ők nyújtották a jobb teljesítményt, és mind Kanada, mind pedig Olaszország ellen imponáló magabiztossággal jutottak tovább az egyenes kieséses szakaszban is, egyetlen vereségüket a bombaerős amerikai válogatottal szemben szenvedeték el még a csoportban. A hollandok nagy lövői közé tartozik többek között Vivien Sevenich, Sabrina van der Sloot, Simone van de Kraats, illetve a világbajnokság legnagyobb felfedezettje, a 17 éves Lola Moolhuijzen, aki a görögöknek is négy gólt dobott, és több mérkőzésen volt a hollandok legjobbja.
A mieinknél Keszthelyi-Nagy Ritára ismét lehet majd számítani, de sokat várhatunk Vályi Vandától is, akit talán nem dícsérünk eleget, pedig ne feledjük, az ausztrálok ellen az övé volt az egyik legfontosabb emberelőnyös találat. Illetve hát épp a hollandok remek lövősora miatt nagy szükség lesz a kapuban Magyari Alda jó teljesítményére.
Abban egyetértettek a lányok és a kapitány is, hogy több kell majd a hollandok ellen, mint amit a negyeddöntőben láthattunk. De hát miért nem jöhetne több?
