1949 februárjában született Bécsben, kiskorától kezdve csak az autóversenyzés érdekelte. Korán otthagyta az iskolát, 12 évesen már javában taposta a pedálokat. Apja nem szerette volna, hogy fia a volán mögött üljön, értelmiségi pályára szánta, éppen ezért egy fillérrel sem támogatta Niki terveit.

De Niki már tinédzserként is megállíthatatlan volt, szponzorai nem voltak, ezért hitelt vett fel, hogy be tudja vásárolni magát a sportba. Gyorsan végigjárta a szamárlétrát, kisebb versenyek után következett a Forma 3, majd a Forma 2, végül pedig a királykategória, a Formula 1, 1971-ben.

Ám ekkor még csak egyetlen futamot kapott, egy szörnyen gyenge autóval, mégis bevásárolta magát egy újabb évre. 1973-ban ismét a bankban kezdte az idényt, ám most egy jobb csapatnál vett magának ülést: a Marlboro-BRM pilótája lett.

A következő szezonban már a Ferrari pilótája volt, és csak nagyon kicsivel maradt le a világbajnoki címről, az ekkor még tapasztalatlan Lauda. 1975-ben viszont már nem volt megállás, óriási fölénnyel söpörte be élete első világbajnoki címét.

Majd jött a Nürburgring és a katasztrófa… A Zöld Pokol az F1 legveszélyesebb pályája volt akkoriban, hosszúsága miatt a mentők nehezen értek oda a balesetek helyszínére. A futam előtt szakadó eső sem könnyítette meg a pilóták dolgát, ám mégsem törölték az eseményt.

Niki Ferrarija kicsúszott, majd a falnak csapódva azonnal kigyulladt. Négy másik versenyző segítségével szabadult ki a roncsból, ám súlyos égési sérüléseket szenvedett, továbbá mérges gázok jutottak a tüdejébe. A baleset után kómába esett, ám hat héttel később már rajthoz állt Olaszországban.

Ami a sérüléseit illeti, tüdejét kitisztították, ám plasztikai beavatkozásokat nem igazán vállalt, egyedül a szemhéj-műtétet csinálták meg rajta, néhány kulcsfontosságú beavatkozás mellett. A hegek örökre ott maradtak az arcán, szimbolizálva küzdelmes pályafutását.

A következő szezonban újból bajnok lett, ám 1979-ben visszavonult, két éves szabadságot vett ki, mielőtt beült volna a McLarenbe, amivel 1984-ben újból megnyerte az idényt, pályafutása során harmadjára.

A Forma 1 vérkeringésében aktívan benne maradt, dolgozott a Ferrarinál, a Jaguarnál és a Mercedesnél is. Saját légitársaságot is alapított, a pilótafülkében ugyanolyan jól érezte magát, mint a versenyautókban.

Kétszer is veseátültetésen esett át, szörnyű balesete szövődményeképp, ám ennek ellenére sokat utazott, illetve öt könyvet is írt. Fia is autóversenyző lett, a DTM-ben vezet, a Mercedes csapatánál.

2018 nyarán tüdőtranszplantációra szorult, februárban ünnepelte hetvenedik születésnapját. Három hónappal később pedig családja körében, békésen távozott az élők sorából.

Legjobb mondataival búcsúzunk a legendától:

„A Forma-1-ben vannak hősök, akik nyernek, és vannak hősök, akiknek van valami hatalmas balesete. Én voltam az első, akinek megvolt mindkettő.” (Az 1976-os balesetéről)

„Vannak olyanok, akik alapjáraton csúnyábbak nálam. Én legalább tudom mondani, hogy balesetem volt.” (Az arcán lévő sebekről)

"Amennyit a fiúk keresnek ma, ha amerikai lennék, bepereltem volna anyámat, amiért túl korán hozott világra." (A versenyzői fizetésekről)

„Kimi néha szokott inni. Mi minden verseny után szoktunk inni.” (Kimi Räikkönenről)

(Forrás: motorsport.com)