A 2020-as év első nagy sporteseményeként érkezik meg Európa legjobb kézilabdázóinak vetélkedése. A kontinensbajnokságot három országban rendezik, Ausztria, Norvégia és Svédország szerepelhet majd hazai pályán hosszabb-rövidebb ideig. A szervezők tanultak a női világbajnokság hibáiból, most ugyanis hatalmas befogadóképességű arénák és profi körülmények várják a szupersztárokat.

Európai szinten ugyanis nincsenek gyenge csapatok, a világ krémje az öreg kontinensről kerül ki. A nagyágyúk tehát ott lesznek, de mi a helyzet a kiscsapatokkal? És mi újság Magyarországgal? Hova tartozunk mi? Nos, nem az elitbe…

Magyar esélyek

Sőt, még azt sem lehet bátran kijelenteni, hogy a középmezőnybe beférünk. Sokatmondó tény, hogy a hazai szövetség úgy vágott neki a tornának, hogy nem tűzött ki konkrét célt a fiúk elé. Természetesen ez egyfajta védekezési mechanizmus, hiszen így sokkal nehezebb lesz bűnbakot keresni, az esetleges rossz eredményt pedig könnyebben ki lehet magyarázni.

A hölgyeknél nagyon bíztunk abban, hogy a fiatal csapat felnő a feladathoz és hatalmasat villant Japánban, elvégre mégiscsak Bajnokok Ligájában edződött leányzókról beszélünk. Na, ebből lett az óriási lebőgés, a kulcsemberek nem álltak a helyzet magaslatán és Rasmussen kapitány sem hozta a legjobb döntéseket, így a csoportkör után már csak a helyosztókon szerepelhettünk.

A férfiakat is kísértheti a hasonló sors réme, a keret ugyanis finoman szólva sem mondható acélosnak. Természetesen ezt mindenfajta bántás nélkül állítjuk, ahogy azt is, hogy jónéhány ismeretlen csapat robbantott óriásit egy világversenyen. Miért ne tennénk mi is Malmöben?

Bodó Richárd és Lékai Máté hiányában, csak a kapuban strázsáló Mikler-Székely páros és a szegedi Bánhidi Bence számít Európában is elismert játékosnak. A többiek még a nagy áttörésre várnak.

Ami a csoportmeccseket illeti: Oroszország lehet a legkönnyebb ellenfél, így talán nem is baj, hogy ellenük játszik először a magyar csapat. Dánia teljesen más szintet képvisel, a nevek alapján pedig Izland is izmosabb, mint mi. A szigetországiakkal mégis remek csatát vívhatunk.

Na és ki nyer?

A velünk egy kvartettben szereplő dánok toronymagas favoritnak számítanak, a Mikkel Hansen és Landin vezette északi sereget szinte mindenki az élre várja, de Franciaország és Norvégia is azon az ágon van, így nem lesz sétagalopp a történet.

A két szomszédos nagyhatalom, Spanyolország és Franciaország szintén pályázhat a trófeára, sőt, az ibériai gárda címvédőként utazhat a messzi északra. A gallokat pedig senkinek nem kell bemutatni, Karabatic játszópajtásai közül jópáran visszavonultak ugyan, de Mem, Fabregas, vagy éppen Remili nem akármilyen pótlásról gondoskodnak. Németország a nevek helyett, a csapategységben bízna, na meg Wolff kapus bravúrjaiban.

A végére maradt a két északi nagyhatalom, akik egyben rendezők is: Norvégia és Svédország. A két vikingnemzetnek plusz erőt biztosíthat a saját táboruk szurkolása, de a vörösmezesek Sagosen tehetségében is bízhatnak, az irányító a meglepő húzásairól ismert.

Reméljük, a torna is bővelkedik majd váratlan fordulatokban!