Most aztán igazán lehetetlen eldönteni, hogy melyik a Veszprém kézilabda csapatának igazi arca? Az, amelyik a körülményekhez és a téthez képest könnyedén intézte el a szezon két legfontosabb meccsére totálisan és megmagyarázhatatlanul összeomló Szegedet, vagy amelyik látványosan bukdácsolva, az utolsó pillanatban esett be a BL következő körébe?

Esetleg csak simán így alakultak a dolgok vagy tényleg ezt tervezték, ha utóbbi, akkor az igen jól sikerült, mert az egész ország, talán még Európa kézilabdára érzékeny része is jó benyalta, hogy gyengék. Létezik erre egy jó kis, akár még cinikusnak is nevezhető mondás, nyilván a győztesek marásával: „este kell megszámolni a birkákat, amikor beérnek az akolba, nem pedig napközben!”

Vasárnapig a Szeged vezetősége hitt abban, ahogyan a bajnoki alapszakaszban párszor látványosan elkapták a nagy riválist, úgy ez a 11 gólos oltári nagy égés sem behozhatatlan, és különben is lehet, hogy a spanyol hablaty király valami nagy okosságot kipattint a golyó fejéből, mégiscsak a Szeged lesz a bajnok! Semmi nem jött össze, sőt a görcsösség még baltasággal is párosult, ami persze egyáltalán nem furcsaság!  Erős példa erre Bánhidi Bence tarolása.

A Szeged a bukással odáig jutott, hogy a visszavágóig erősen bízó prezídium megadta az önjellemzést és szipogó hangú levélben kért elnézést a dupla szégyen miatt! Eddig ők nem hajoltak le, hagyták, hogy mástól, a csapathoz közelebbi helyről érkezzen épkézláb magyarázat, ám az utolsó cseppre érezték, hogy valami hangulatjavítót be kell adni a népeknek!

A Veszprém meg nagyot ment a végére, az évközi küszködés mára királycsinálóvá alakult. Sokan az új edzővel magyarázzák a magyar bajnoki elsőséget, különben meg lehet, hogy a túlfizetett nyugdíjasok eszméltek fel, hoppácska, itt megint szénné éghetünk! Bekapcsoltak, edzőbácsi is rátett, bár páran nem hisznek az ő karmájában, az összképét szépíti, hogy legalább egy kicsit erőlködött magyarul. Azt meg nagyon karmolja mindenki!

Innentől már arra is fogadnak, a Final Four elsőséget ad a Veszprémnek!