Számomra nagyon érdekes megfigyelés egy bármilyen válogatott mérkőzés előtt a Himnuszok hallgatása, a játékosok viselkedése, szenvedélye, lelki felkészültsége.
Igaz, ehhez kell egy erőt adó, lelkesítő, csatára felkészítő nemzeti együttérzés dal, ha ez megvan páratlan élmény jut a nézőnek. A Montenegró-Románia női kézilabda vb-csoportmérkőzés még ennél is nagyobb látványt nyújtott. Az már maga is csodálatos, hogy ez a cseppnyi 13 esztendeje független, csepp kis ország, kicsivel több, mint 600 ezer lakosával, évről évre olyan női csapatot állít ki, amely erősen megsorozza a világ nagymenőit, klubszinten pedig komoly erőt képviselnek, a nemzeti csapat tagjai pedig idegen országokban dolgoznak példamutató módon. Elképesztő volt látni, ahogyan hazájuk himnuszát énekelték. Már ebben a pillanatban olyan gyújtó állapotban feszültek, kár lett volna lejátszani a meccset az ellenfélnek, olyan érzelmi viszonyba kerültek a nők, fölösleges minden pillanat. Himnusz ide, kis ország felhevült válogatottja oda, maga a meccs azért hozott pár kellemetlen pillanatot, amikor úgy tűnt, a csoport tagja, a magyar együttes rossz pozícióban, akár nyugodtan játszhatná maradék mérkőzéseit, nem számítana már semmit, a montenegróiak ugyan is nem túl jól álltak eredmény tekintetében. Aztán ismét erőre kapott a szláv vér, a kispadon ülők olyan erőt, annyi energiát adtak a pályán labdázóknak, csoda lett volna, ha kikapnak. Minden egyes gólnál felrobbant a cserék vérnyomása, az éppen játszók ugyanilyen érzelmesek voltak. Gyönyörű közösségben küzdött a keret, az edzők minden jó akciónál, védésnél, sáncolásnál, lerohanásnál úgy ünnepeltek, mint ha abban a pillanatban megnyerték volna a vb-t. Csodálatos volt látni a tekintetüket, az elszántságot, a szenvedélyt, az összes akadályt elsöprő akaratot, a boldogságot. Keményen dolgozva, megveszekedett állapotban futottak, szereltek, magukat nem kímélve vettek részt az ütközetben, és persze ennek eredményeként megfordítva az állást. Elképesztő volt a csapat szimbiózisa, ebből nem is lehetett rosszul kijönni, csodálatos eszmefuttatás volt az egész, eufórikus állapotban. Így lehet és így érdemes nemzeti mezben példát mutatni.
