Oltári olcsó matekozás lenne elővenni, az amúgy tényleg híg spanyoloktól elszenvedett női kézilabda vb-vereséggel kapcsolatban, hogy valaki tanítsa már meg az éppen nem annyira rutintalan, ezúttal viszont kétéves kistacskó módjára a védekezőfalba belerongyoló profi nőnek, hogy mi a támadó hiba vagy belemenés vagy hogyan is nevezik…
Ez annyira szotyi mentegetőzés lenne, hogy az már égő. Persze az is híg kifogás lenne, ha egy csapat úgy kezd, hogy öt perc alatt nem dob egy, még egy szabálytalan gólt sem, az ne csodálkozzon, ha az ellenfél ötnullás etapja után nem képes visszajönni. Azt pedig végképpen oltári gagyi lenne kifacsarni, hogy a magyar kapusnők az első félidőben akkor találkoztak a lasztival, amikor gól után kikaparták a hálóból. Különben olyan gyönge védési mutatót hoztak elő, amit a számítógép statisztikával foglalkozó IT szaki sem hitt el. Már óta pöncögteti a gépét, ám ilyet még soha nem látott. Ezzel a szerény mutatóval nem világbajnokságon, de még szivacskézis előkészítő tornán sem ajánlatos mozogni. Demagógia lenne felelőssé tenni azt, aki a nézőtér első emeletét bombázta, eladott egy csomó labdát, miközben nem a téli vásáron dolgozik árusként, öngyilkos védekezést játszott, emiatt kiállításával egyből kifacsarta a magyar csapat kezéből az egyenlítés esélyét. Ezt mind nem lenne szabad felhánytorgatni. Ellenben mással! Régi mánia, hogy a magyar válogatottnak magyar nyelven beszélő tréner kell. Bár megtehetnék a játékosok, ám a kiemeltek állítólag annyit dolgoznak edzésen, annyira kifacsartak, hogy nem érnek rá nyelvet tanulni. Ami akár igaz is lehetne, ha páran nem léptek volna át ezen, és perfektül vagy legalább azon a szinten értenek, ami kell a játékhoz.
Az viszont nagyon nehéz eset, hogy egy ember, aki éppen három éve él itt, magyarokkal dolgozik, azt a szűk ötven vagy hatvan alap szót sem képes megtanulni magyarul, amivel a főhősnők legalább egy cseppet közelebb jutnának a taktika megértéshez!
