Kocsis Máté “felfüggesztette” az MKSZ két szakági alelnökét. Ez pedig szimbolikus esemény a magyar kézilabdában.
Negyven éve annak, hogy Szabó István Mephisto című filmje Oscar-díjat nyert a legjobb idegen nyelvű film kategóriájában. A Klaus Mann regénye alapján készült mozi nagyon röviden arról szól, hogy egy közepes képességű színész, Hendrik Höfgen azzal lépked előre a ranglétrán, hogy bármilyen alkut képes megkötni az aktuális hatalommal, ami ráadásul a film végére már a náci Németországot jelenti. És hogy miért jutott mindez eszembe?
Tegnap Kocsis Máté bejelentette, hogy felfüggesztik a szakágért felelős alelnököket, azaz Pálinger Katalint és Nagy Lászlót. Kocsis kiemelte, hogy nem menesztésről van szó, csupán arra az időre függesztik fel őket, amíg ki nem értékelik a mostani világeseményeket. Mégiscsak fura lenne, ha magukat értékelnék, nem? – teszi fel a kérdést a szövetség elnöke. Valóban az, ahogyan az volt az elmúlt években is, ez azonban idáig senkit sem zavart a jelek szerint. Félreértés ne essék, egy pillanatra sem akarom felmenteni a Nagy-Pálinger duót. Mindkettejük sportvezetői munkája erősen megkérdőjelezhető, azonban láthatóan nem ez a szempont. Ebben a sztoriban ők a Hendrik Höfgenek, akiket a közeg emelt fel, s most a közeg dob el. Abban a másodpercben, ahogy felmerül annak a gyanúja, hogy magának a vezetőnek kell vállania a felelősséget.
Kocsis Máté ezt nyilván nem fogja megtenni, a menetrendszerű tizensokadik helyek most már nem maradhatnak következmény nélkül. Mit csinál hát az elnök? Elkezd teljesen feleslegesen és láthatóan mindenféle rálátás nélkül szakmázni.
“De valami mégis hibádzott, hiszen a számok nem hazudnak. A különböző kategóriákban, a legerősebben lövő játékosok között nem vagyunk az első tizenötben, a leggyorsabb sprinterek között nem vagyunk az első harmincban, az átadások számát és eredményességét illetően nem vagyunk az első harmincban, a legtöbb gólpasszt adó kézilabdázók között nem vagyunk az első negyvenben, a legjobb védőjátékosok között a legjobb harmincban nincsen magyar kézilabdázó” – idézi Kocsist a Mandiner. Mi ezzel a gond? Egyrészt az, hogy szövetségi elnökként neki nem feladata a számok elemzése, ráadásul láthatóan a kompetenciája sincs meg hozzá. Ezek ugyanis egydimenziós, önmagukban semmit sem indikáló adatok. Az, hogy mennyire erős egy lövés vagy milyen gyors egy sprint, az a meccshelyzettől függ, így ezekből nem érdemes következtetést levonni. Mennyivel végzett volna előrébb a magyar csapat, ha ez egyik játékos 170 km/h-val lő? Nyilván semennyivel, mert nem ezen múlik az eredményesség. Ha az átlag lövősebességet, az átlag futósebességet vizsgálnánk, abból már talán lehetne valamilyen érdemi konzekvenciát levonni, ez így azonban csak demagóg számpuffogtatás. De még egyszer mondom, Kocsisnak bele sem kellene mennie ebbe, ám fontosabb a látszat, hogy kompetens vezetőként mutatkozzon.
Az interjú legmegdöbbentőbb része azonban ezután következik. Kocsis Juhász István szakmai igazgatóval karöltve nyilvánosan kritizálja a szakmai stáb munkáját. Míg korábban, ameddig hozták az eredményeket, senki sem kritizálta, hogy hárman ülnek a padon, Juhász most kiemeli, hogy vissza kell térni az élcsapatok által diktált útra, hogy egy felelős vezető irányítsa a válogatottat. De jó lenne, ha csak ez választana el minket a világelittől!
És egyébként is, ha nem elégedettek a szakmai stáb munkájával, akkor menesszék őket, megvan erre a lehetőségük. Ne a sajtón keresztül üzengessenek és ejtsenek él félinformációkat. Csak azért, hogy a saját pozíciójukat védjék.
“A beszélgetés elején rávilágítottam arra, hogy a sportágban rendkívül sok a konfliktus, az Eb-szereplés ezt valahol meg is erősítette. Eljött az idő, itt a remek alkalom, hogy mindezt felszámoljuk!” – zárja értékelését az elnök.
