Az OTP Bank-Pick Szeged az idei szezonban és új csarnokában is először győzte le a Telekom Veszprémet. 

Ha a szezon végkimenetele szempontjából tesszük fel a címbéli kérdést, a válasz, hogy nagyjából semmit. A két csapat tavaszi találkozói közül ez volt a legkevésbé jelentős, hiszen az alapszakasz győzelme csupán annyit jelent, hogy az ezúttal már két győzelemig tartó bajnoki döntőt a Szeged kezdheti majd hazai pályán. Azt pedig már láttuk az elmúlt másfél évben, hogy ennek nincs igazán igazán nagy jelentősége. 

A csapat morálja és nem utolsó sorban a szurkolók támogatása szempontjából viszont rendkívül fontos volt ez a győzelem. A Szeged a Kiel legyőzése után talán először mutatott valódi életjeleket, és bizonyította be, hogy képesek lehetnek ebben a szezonban győzni a nagy rivális ellen. 

Ráadásul – és ez már a szezon további lefolyása szempontjából is fontos – a Szegedben is bőven marad potenciál. Bodó Richárd vagy épp Imanol Garciandia kifejezetten sok hibával lőtt, Dean Bombac nem tudta azt a teljesítményt hozni, amit egy héttel korábban, Sebastian Frimmel, Bánhidi Bence és Kent Robin Tönnesen pedig a meccskeretben sem volt ott. 

Kategóriákat javult viszont a szegedi védekezés, olyan jeleneteket láthattunk, amelyeket eddig nem: a kettesek sokszor a túloldali kettes védők vonaláig kísérték az átlövőket, olyan minőségű faultokkal, amelyekből nem lehetett továbbjátszani a labdát. 

Veszprémi oldalról épp jókor jött ez a vereség. Arra azért még jelen kondíciók között sem lehetett számítani, hogy minden meccsüket megnyerik a rivális ellen, s mint említettem, ez még felfogható egyfajta figyelmeztetésként. Az viszont kiderült, hogy a Lauge-Remili páros is zavarba hozható, ha kisebb faultok zavarják a játékszervezést; ez pedig akár Talant Dujshebajev számára is receptként szolgálhat.