Vissza a valóságba.
Most, hogy lassacskán az dicsőség csillogó kelyhéből az utolsó kéjes, mámorító csepp is kigördült – igaz az olaszok a serlegbe pár csepp keserűt beledobtak -, és a Szalai Ádám búcsúztatására rendezett körmenet is befejeződött, itt a magyar rögvalóság.
Tényleg mámorító, soha el nem múló érzést kapott a hazafiság ettől a mások által lesajnált Nemzetek Ligájától. A letargiába rúgó sorsolás után a magyar Himnusz azonnal valósággá vált „balsors, akit régen tép”, ebből a drámai helyzetből, miszerint a nemzeti csapatra osztódott a világ három legjobbja, a Himnusz másik sora viszont életre kelt „hozz reá víg esztendőt”, merthogy kapott az angol, a német. Az olasz csak bemutatót, épp megúszták a kínzó pillanatot.
A nem várt diadalra jött a magyar szürkeség! Az egyébként bátran, a térségben egyedülálló módon dacosan és kiegyensúlyozottan teljesító balassagyarmati labdarúgóklub vezetői kiléptek a hazai bajnokság harmadik vonalának szereplői közül. Teljesen váratlanul, egyik pillanatról a másikra. Pénztelenségre hivatkozva. Majd érkezett a következő eset, Makón, Csongrád megye egyik dacos hazafias városában is bezárták a remek focipályát a sportolók elől. Hasonló indokkal.
Ha nincs helyben a labdarúgást vagy egyáltalán a sportot kedvelő bármilyen vezető, akkor a leggyorsabban ezt vágják le a költségvetési listáról. Valahol érthető ugyanakkor a polgármester és embereinek álláspontja, ezzel a bezárással a lehető legkisebb veszteséggel a legnagyobb anyagi terhet dobták le magukról. Egyszerűen tarthatatlan, hogy a harmadik liga professzionálisnak mondott labdarúgói szép pénzeket kaszálnak egy kis mozgásért.
A támogatók szintén visszavonulót fújtak, őket is gúzsba köti a jelenlegi gazdasági helyzet. Eljön tehát az igazi amatőrizmus ideje, nem lesz lehetőség megélhetési labdarúgóként össze-vissza haknizni az országban.
Ha valaki játszani akar, tegye kedvtelésből, haverságból. Ne jöjjön az NB III-as klubhoz az antracit szürke csatár egymilliós fizetési igénnyel. Mert nincs! Nem annyi, semennyi. Már a megye kettőben is indokolatlan pénzért szaladgálnak a férfiak, ennek a sehová nem vezető útnak itt a vége.
Annyi csak a baj, hogy akik évtizedek óta szolgálták a visszalépő klubokat, életüket áldozták a csapatért, most hirtelen, nem túl fiatalon mihez kezdenek?
Az utánpótlásban igyekvő kisgyerekekkel mi lesz? Őket ki tartja edzésben, egészségben?
