Skip to main content

Sportfogadás, Labdarúgás legjobb oddsok és szorzók, Kaszinó, Póker

Norbert Dickel még mindig emlékszik arra a sötét napra 2005-ben, amikor órák választották el a Dortmundot a teljes csődtől. „Ültünk a klub irodájában és nem tudtuk, hogy vajon lesz-e munkánk a következő naptól” – mesélte borzongva 12 évvel később a klub egykori támadója, aki most a csapat szpíkere.

A sárga-feketék története a 2000-es évek elején olyan volt, mint az ókori görög legandában Ikaruszé, aki túl közel repült a Naphoz. Egy névtelen középcsapatból, egy inspiráló vezető, Ottmar Hitzfeld vezetésével felemelkedtek és sokat profitáltak az UEFA Kupa szereplésből, ugyanis akkoriban kezdtek nagy pénzeket kifizetni a csapatoknak a közvetítési jogokért cserébe. Ügyesen vásároltak játékosokat, ennek következtében a Bundesliga egyik legjobbjai lettek és kétszer is megnyerték a bajokságot az addig egyeduralkodó Bayern Münchent megelőzve. Aztán jött a legnagyobb dobás egy Bajnokok Ligája győzelem képében – a bajorok ezt a címet jobban akarták, mint bármi mást, hiszen ekkor már 20 éve nem nyerték meg a legrangosabb európai kupasorozatot, szóval ez egy elég nagy fricska volt a Dortmund részéről. A Juventus elleni 3-1-es győzelmük 1997-ben a csúcsa volt addigi sikersorozatuknak.

 

 

Ezt követően viszont durva mélyrepülésbe kezdtek. Hirtelen megnőttek a kiadásaik, mert rendkívül drága játékosokat igazoltak. A csapat még mindig elég jó volt ahhoz, hogy újra megnyerje a bajnokságot 2002-ben és bekerüljön a következő évben az UEFA Kupa döntőjébe, de a pénz, amitől elestek, mert 2 évig nem indultak a BL-ben, a közelgő csőddel fenyegetett. A Bayern megelőzésére tett erőfeszítések ahhoz vezettek, hogy a Dortmund felőrlődött és nem tudta tovább fizetni adósságait.

Az új klubigazgató, Hans-Joachim Watzke alatt a klub újra kezdte visszanyerni anyagi biztonságát: Dickel és munkatársai túlélték a krízist. Ami azonban a labdarúgás részét illeti, a Dortmundnak újra kellett kezdenie onnan, ahonnan 10 évvel azelőtt indult: nulláról a bizonytalanság felé. Új stratégiára volt szükségük. Ez azt jelentette, hogy fel kellett hagyniuk az átlagos játékosok vásárlásával, helyettük olyan tehetségekre volt szükségük, akiket addig elkerült a figyelem vagy képességeiket alábecsülték. Más szóval kevésbé kellett labdarúgó klubhoz hasonlóan viselkedniük. A lehető legjobb futballisták megvételére fókuszáltak a piacon, mintha csak kereskedők lennének a tőzsdén: lehetőleg olyan helyzetet teremteni, hogy hosszútávon kifizetődő üzleteket kössenek.

Ez az új irány egy olyan edző taktikai elképzelésein alapult, akinek a rendszeréhez fiatal és motivált játékosok kellettek. Ő volt Jürgen Klopp. Az játékosállomány átlagéletkora éppen csak, hogy több volt, mint 27 év, amikor a szakember átvette a csapatot. A következő szezonban ez 23-ra csökkent és a következő évtizedben az új Dortmund játékosok fiatalabbak voltak az átlagnál. Ahogy Michael Zorc sportigazgató mondta, arra helyezni a hangsúlyt, hogy olyan játékosokat igazoljanak, akiket aztán a sokszorosáért lehet értékesíteni, lehet nem a legromantikusabb módja Németország második legnagyobb futballklubját irányítani, de a Dortmundnak ez bejött.

 

 

Minden évben eladnak egy vagy két játékost a 300 milliós költségvetési hiány pótlására. Klopp utolsó, 2014/15-ös szezonját leszámítva minden évben bejutottak a Bajnokok Ligájába, fedezve ezzel a költségeket. Christian Pulisic tinédzserként szinte jelképes összegért szerződött Dortmundba és az egyik legtöbb pénzt hozó játékossá nőtte ki magát, hiszen a Chelsea 58 milliót adott érte, hogy idén nyáron már Londonban folytassa pályafutását. A másik nagy angliai dobás Jadon Sancho volt, akit 8 millió euróért szerződtettek a Manchester City-től, és a következő években nagy valószínűséggel legalább a duplájáért fogják eladni.

Érdekes módon a strukturális reform nem volt hatással a sportsikerekre. Mióta Watzke, Zorc és Klopp újra egyenesbe hozták a klubot, azóta a Dortmund két bajnokságot és két Német Kupát nyert, illetve bejutottak a Bajnokok Ligája döntőbe 2013-ban, ahol a Bayern München volt az ellenfél a Wembley-ben. Komoly esély van rá, hogy ebben az idényben újra megnyeri a Bundesligát a Lucien Favre vezette együttes, de ha mégsem, az, hogy hosszú távon versenyképesek, és hogy ők Németország második számú legerősebb alakulata biztosabb, mint korábban bármikor. Norbert Dickel és a stábja nem aggódik azon, hogy a Dortmund irányítása újra összeomlik, ehelyett majd ünneplik a győzelmet.

Kapcsolódó cikkek