Sarkunkban az Eb, vajon mit matekozott ki a magyar foci olasz reformere. Úgy fest vagy nagyon nagy zsuga Marco Rossi, emberei 2 alkalommal az égegyadta világon semmit nem mutattak a világnak, hol tartanak a torna előkészületében. A nemzetiek nyomtak egy szürkét Ciprus ellen, mentségként felemelhető, hogy már a szigetiek sem a régiek, bőven megtanultak focizni, párszor belerondítottak a nagyfiúk játékába, szóval ez a diátás egy nulla nem is olyan rossz. Legalább nincs vereség. Ez a tétel élt volna, ha pár nappal a magyar meccs után az ukránok nem csapják szét a cipriótákat. De megtörtént. Az egyébként a Fradiben a vége felé éppen lebegő Zubkov olyan prímán iramodott a kapu felé, csak vészfékkel, piros lappal állították meg, onnantól viszont az ukrán munkásököl vasököllé vált és lecsapott egy négyest.
Az írek ellen a magyar góllövés sem működött, kevés lehetőség, persze nulla eredménnyel, utolsó szalmaszálnak ott a veretlenség kétségbevonhatatlansága. Ennyike, a fényesre koptatott közhelygenerátor még bepöccent: „ha rossz a főpróba, remek az előadás”.
Aztán a másik témázás! Luxikáék csúnyán ráfutottak a zátonyra. A Győri ETO és a Telekom Veszprém eléggé szokatlan idényt futott! A lányok bár tele szájjal játszották a boldog embert, bukták a BL döntőt, a bronz nem pálya, Görbicz Anita búcsúja lehetett volna emlékezetesebb! Pláne, hogy a magyar bajnoki címet is elkavarták a klubban, szóval ez nem egy megszokott győri érzés. Dupla kopp! Veszprémben is áll a bál, a Szegeden szénné égetett Pick felállt a bajnoki döntőre és a Telekom otthonában hujja-hujjáztak a bajnoki arany miatt. Itt sem gyakori esemény, hogy az idegen pezsgőt locsolgasson, a bajnokság fő megmagyarázója, Carlos Pastor igaz hittel oltogatta az embereket, mekkora egy nagy mágus ő. Még az is előfordulhat, hogy a hajnali fél hármas szegedi érkezés után egyből a főnök irodájába vonultak, hogy újabb, csekély sikerrel kecsegtető, de legalább 20 évre szóló szerződést írjanak alá, míg meleg a bajnoki arany emléke!
Persze nem indult könnyen, a fogalmazás, vakarózás, végül a nagy okosság:” még ezt megnézem a tévében, utána kajakra indulhat az írás”.
Amerikai film az egyik mellékcsatornán, Will Smith a főszereplő, Alec Baldwin is benne, „Sérülés” a címe. Az elején Bozai József sejtelmes, érces hangon közölte, igaz történet a film alapja. Egy nigériai doki nagyban igyekszik az amcsi álmot megvalósítani, amikor belebotlik egy NFL szupersztár halálába. Mivel Dr. Bennet Omalu patológus és nagy koponya, nem érti miért halt meg fiatalon egy amerikai focista, miközben a leletei semmit nem árulnak el. Elméletileg egészséges, gyakorlatilag halott! Omalu még azzal sem foglalkozik, hogy senki afrikainak tartják, elkezdi vizsgálni az elhunyt agyát, és megtalálja a baj eredetét. A doki még nagyobb sebességre kapcsolt, kutat, megfigyel, összegez, amitől az NFL nagyurai lefagynak, megpróbálják tönkre tenni, fenyegetik, alázzák. Nagy nehezen pici igazat adnak neki, meghallgatják, majd szeretnék kivenni a világnagy biznisz kerékkötőjét, felfelé buktatják. Az amcsi álom megvalósulna, hepi endre, aztán mégsem.
