Csak távolról figyeltem őket.
A régi dicsőség fényét érzékelve néztem a Werder Bremen együttesét. A múltban a Bundesliga egyik erős tényezőjeként bárkit elvertek, az Északi Rangadó, a Werder-HSV az év akkora nagy száma közé tartozott, mint a Schalke-BVB vagy a Bayern-1860 csúcsmeccs.
Nehezen felejthető Ailton, ez a fénykorában is enyhén molett és pocakos brazil csatárfenomén, aki összerugdosott egy német gólkirályi címet, förtelmes, brazil nyelven átitatott német gügyögésével oktatta a súlyát firtató firkászt, minden magyarázatra pedig varázslatos szambagóljait mutogatta! Vagy Claudio Pizarro, ez a végletekig vérszomjas peuráner gólvércse, aki bármikor, bárhonnan megkeserítette az ellenfél összes pillanatát. Nem véletlen, hogy a gőgös Bayern is megvette a támadót, élete egyik legjobb döntésével. Ott sem hagyta abba kedvenc szórakozását, vastagon öntötte a gólt. Élénken él Frank Rost kapus emléke, aki bármennyire is szuperhős a brémai történelmében, válogatottságból nem sokra vitte, szegényt agyonnyomta Oliver Kahn munkássága.
És hát a legendás edzők! Thomas Schaaf, aki úgy nyilatkozott a meccsek után, hogy épp csak résnyire nyitotta a száját, pokoli erősen kellett figyelni mondandójára. Plusz nehezítő tényezőként rőt bajusza jelentette az értelmezés akadályát. Otto Rehhagel is nagy ember Brémában, vele egészen komoly magasságba emelkedett a klub, és hát persze Lisztes Krisztián jelenléte is erősebbé tette a figyelmet.
Aztán mint minden német klub életében, a Werder is kiszenvedte magát az első osztályból, ám a közönség állandó állhatatos figyelőként fullra töltötte a stadiont a nem annyira fényes időben is. A Bundesliga kettőből kiemelkedve, Németország Tedd Lassoja, a Jason Sudeikis külsejű Florian Kohlfeldt is dolgozott a csapattal. Többnyire nem jól, emiatt kirúgták, ahogyan az utána jövőknek sem adtak sok időt, hiába, a múlt dicsősége bénító bárki edzőre.
A Werder a szombati versenynapon egészen elképesztő játékkal ejtette ámulatba hazai szurkolóit. Annyira patent módon játszottak az egyébként nagyon jó hírű Mönchengladbach ellen, már-már bajnoki címre törő erényt villantva. (Azért nemcsak az m4 ront pusztító feliratokkal, a ZDF összefoglalójában, a csapat összeállításánál a Gladbach edzőjének Adi Hüttert jelölték! Vélhetően azóta kirúgták a feliratozót!) Sima, 5-1-el, alapos német precízséggel filézték a vendéget, a forduló nagy durranását okozva, ezzel a sikerrel telire töltve az örökké optimista északiak önbizalom zsákját!
