A címben feltett kérdés értelme voltaképpen kettős, hiszen a keddi liverpooli súlyos BL kudarc (4-0) után gőzerővel megy Katalónia fővárosában a felelősök keresése, a bűnbakokat meg sokan megtalálni vélik Ernesto Valverde vezetőedzőben, mások Josep Maria Bartomeu klubelnök személyében, illetve nem kevesen pár játékosban. Sőt, olyanok is vannak, akik mindháromban egyszerre. De mielőtt elemezni kezdenénk a helyzetet, fel kell tenni egy kérdést: komoly baj van a világ egyik legerősebb klubjával, vagy mindössze csupán egy rossz meccs miatt dühöngenek a katalán szimpatizánsok, miközben megnyerték zsinórban a második bajnoki címüket és jó esélyük van a Copa del Rey elhódítására is?
Nem egyszerű a válasz, mert mindkettőben vannak komoly igazságok. Egy akkora klub, mint a katalánoké nem maradhat trófea nélkül, idén ez is garantált –szemben a semmit nem nyerő ősi rivális R. Madriddal – tehát igazából súlyos krízis nincs, vélekednek az optimisták. A pesszimisták szerint viszont rendszerprobléma van, a gárda sorozatban második évben esik ki nagy előny birtokában az elitsorozatból, amelyet utoljára viszonylag régen, négy éve nyert meg és amire még legalább egy esztendőt kell várni. A keret több tagja nem üti meg a klub színvonalát és Valverde újra bebizonyította, hogy a Bajnokok Ligája a szintje túl magas számára.
A bajnoki címvédés valóban dicséretes dolog, ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik, hogy az utóbbi évek egy leghektikusabb bajnokságán vagyunk túl, sokat hibázó élcsapatokkal, kiegyensúlyozott derékhaddal és ebből a Barcelona azért jött ki a legjobban, mert ők hibázták a legkevesebbet. A Barca alapcsapata valóban erős, de sokadszor derül ki, hogy a tartalékok között nincsenek olyan minőségi labdarúgók, mint pl. keddi ellenfelüknél, a Poolnál, ahol pont perememberek pecsételték meg a Barca sorsát.
A keretet tehát erősíteni kellene, de hogyan? A híres akadémia, a La Masia már elég régen adott minőségi nevelést az első számú keretbe, így a vezérkar inkább vásárol, mégpedig súlyos milliókért és ahogy mostanság az ábra mutatja, a kiadott pénz nincs arányban az érkezett játékos tudásával. A 100 millióért érkezett francia Dembelé például valóban nagy tehetség, viszont sérülékeny, ráadásul öntörvényű is. Rúgott fontos gólokat, voltak kifejezetten jó meccsei, de összességében még adós a jó teljesítménnyel.
Philippe Coutinho pont a BL győzelem reményében érkezett az Anfieldről, ahol ünnepelt sztár volt, és ugyan neki is voltak felvillanásai, mostanra a csapat egyik legnagyobb kerékkötőjének tartják a szurkolók és a szakértők is, látványosan nem találja helyét a pályán ez pedig 120 millióért édeskevés. A két másik brazil fiúról, Arturról és Malcolmról még ennyi se derült ki, mivel viszonylag kevesebb lehetőséget kaptak, de ez azt bizonyítja, hogy a posztjukon játszók ezek szerint jobbak náluk.
A francia védő, Lenglet egyértelműen nem Barca szint, ahogy lassan az ikon Piqué sem lesz az. Umtiti és Vermaalen már időtlen idők óta nem bevethető, így hát azt is lehet mondani, hogy az ő szerződtetésük sem igazán vált be. A katalánoknak eleve rákfene a hátsó alakzat, ráadásul most a máskor stabil Jordi Alba is nagyokat hibázott. A középpályán Rakitic is egyre inkább bizonytalanabb, mellette a chilei Vidal sem tudta igazán azt a játékot hozni, amit korábban a Bayernnél és a Juvénál többször is. A télen kölcsönbe érkező Boateng meg talán maga sem tudja, mit keres egyáltalán Barcelonában.
Luis Suárez nagy gólvágó, csak éppen már 18 idegenbeli mérkőzésén nem talált be a kapuba a BL-ben, ez pedig komolyan minősít egy középcsatárt. Ugyan az uruguayi rengetegszer bizonyította rátermettségét, de mostanra látványosan gödörbe került és ami a szomorú katalán szemszögből, hogy nincs reális alternatívája, aki lendíthetne az együttes játékán.
Na, és persze Messi. Ő külön kategória természetesen, de azon nagyon el kellene gondolkodni a vezérkarnak, hogy milyen lesz az élet Messi után. Ahogyan Cristiano Ronaldo és a Real példája mutatja, bizony óriási lehet az űr, amit az argentin zseni hagy majd maga után ha felhagy a játékkal, esetleg távozik a katalánoktól. Mert ő egy személyben jelenleg a klub. Minden rajta áll vagy bukik, amit a BL-elődöntő két meccse tökéletesen meg is mutatott: Az elsőn szárnyalt a ballábas klasszis és a csapat is, az Anfielden csak szenvedett mindkettő. De vajon jó dolog-e, ha minden ennyire egy emberre épül egy klubnál, még ha nevezetesen a világ egyik legjobb (ha nem a legjobb, ezt mindenki döntse el ízlése szerint) labdarúgójáról van szó?
A jövő keretéről vannak információmorzsák, a szupertehetséges holland De Jong érkezése már biztos, de még nem tett le az egyesület a francia világbajnok Antoine Griezmann szerződtetéséről sem, ám érte mélyen zsebbe kell nyúlnia a klubnak, az biztos. Egyébként a siker-Ajaxból több név is forog a kalapban, de egyelőre konkrétumok nélkül. Valószínűleg komoly vérátömlesztésen fog átesni a keret, de az már más kérdés, hogy ez mennyire passzol a klub legendás filozófiájához.
Ezzel meg is érkeztünk a vezetői felelősséghez. Mennyire lehet hibáztatni, vagy bukott trénernek tartani Valverdét? Két bajnoki címmel és egy kupagyőzelemmel aligha, de ha azt vesszük, hogy másodszorra „sikerült” ugyanúgy kiesni a BL-ből, mint tavaly, akkor más a képlet. Látványos taktikai vereséget is szenvedett a tréner, ráadásul abszolút nem látszott motiváltnak, vagy olyannak, aki fanatizálná az egyre inkább elbizonytalanodó játékosait. Kérdés tehát, ha a Barca tovább akar fejlődni és megszerezni története 6. Bajnokok Ligája serlegét, akkor ő-e a megfelelő ember a kispadon.
Itt máris egy újabb súlyos kérdésbe ütközünk: megfelelő-e az elnök személye? Láthattuk, hogy Bartomeu présidente inkább a pénzköltésben hisz, hosszútávú koncepció nem igazán látszik. Érthető, hogy mindenki rövid idő alatt akar nagy sikereket elérni, de ez megint csak ütközik a klub alapszellemiségével, miszerint a Barca „több mint egy klub”. Identitás, amire vigyázni kellene öt, tíz, vagy húsz év múlva is, amikor a mai játékosok már rég nem lesznek a Nou Campban. Mindenesetre a klub korábbi sikerelnöke, Joan Laporta már bejelentette, hogy személy szerint szívesen visszatérne az elnöki székbe és visszahozná azt a modellt, ami a Rijkaard-Guardiola féle siker-Barcát fémjelezte. Hogy ennek az ügynek mi lesz a vége, még nem tudhatjuk, de a csapat jövőképét felmutató koncepciót azért legalább sejteni kéne most.
De vajon csak a Barca van válságban Spanyolországban? Aligha. A 21. századi történelmének egyik leggyengébb szezonját futotta a Cristiano Ronaldo nélküli Real, súlytalan tűnt a másik fővárosi gigász, az Atlético is nemzetközi porondon, ahogy az ott hagyományosan jól teljesítő Sevilla is. Intő jel lehet Hispániában, hogy úgy tűnik, a futball ereje Anglia felé tolódott. Igaz, azt csak a jövő dönti el, hogy egy angol szemszögből nézve csak egyetlen különösen sikeres évről van szó, vagy pedig tartósan erre kell számítani.
