Skip to main content

Sportfogadás, Labdarúgás legjobb oddsok és szorzók, Kaszinó, Póker

Egy hónapon belül kétszer estem mély szomorúságba! Elérzékenyültem, sírtam is cseppet! Meghalt Moldova György! Ifjúkorom meghatározó írója, ahogyan megjelent tőle egy könyv, loholtam a könyvesboltba, igyekeztem szüleimet rávenni, ez egy klassz könyv, mindenkinek jó kis olvasmány lesz! Ha ők nem, akkor a könyvtár!

Elhunyt Törőcsik András! Fiatal süldő korom ideája! Élőben soha nem láttam őt, a pesti meccsre járást nem engedhettük meg. Maradt a Népsport, a Magyar Nemzet, meg a többi újság tartalma! És persze a ’70-es, ’80-as években nagyritkán kegyet gyakorló birodalmi tévé, amely – szemben a mai divattal – erősen tett a sportra, lévén más funkciót kellett betöltenie! Például élőben adták az SZKP XXIV. kongresszusát napi több órában! Nem csoda, hogy a foci nem fért oda!

Ebben a korban élt Törőcsik András! Az isten! Akinek, ha kedve volt, bohócra firkált minden védelmet, „Báróval”, Garabával, meg az összes többi sprőd bekkel. Bámulatosan laza mozgással égette a rárohanót. Ezt úgy írom, hogy a tévé alig adta a magyar bajnoki meccseket. Kettős rangadókon még az ellenfél is azon sóhajtozott, bár lenne nekik is egy Törője! A szellőlábú. Akadt olyan mérkőzése, csak lazázott, látszólag sem törekedett, közben azt kereste, mikor csaphat le! És akkor lecsapott!

Amikor a ’78-as vb-én a mocsok argentinok jól felkészülve addig piszkálták őt és Nyilasit, a csaló portugál játékvezető meg rögtön likvidálta őket. Annyit kaptak alattomban a lábukra, megelégelve a büntetlenséget, odavágtak. Naná, piros lap! Majdnem sírva fakadtam, ekkora galádságot a kedvencünkkel, hát micsoda világ ez? Amúgy az argentinok tudták, hogy ha nem hagyják annyiban, Törő megy Nyíl kivégezte volna őket! Kész volt a terv is, Csapó Károly csuda gólt rúgott, Nagy László ordító lehetősége meg kimaradt, aztán diadal helyett indulhatott a rombolás!

Törőcsik András zseniként élt. A pályán és a civil világban is. Senki nem szólt rá, nem óvták, ha keménykedtek vele, attól ő még dacosabb lett! Egyedülállósága miatt többet megengedett magának, inkább önnön kárára, mintsem hasznára!

Ahogyan leállt a focival sodródott. Nem találta a helyét a cimborák meg boldogan spanoltak vele, vitték, nagyon nem kellett győzködni. Egyre gyorsabb sebességgel csúszott lefelé, segítőleg utánanyúltak, későn. Elhagyatottság, magány, többféle betegség, aztán szociális otthon. Onnantól csak vergődés, valami sejtése az életről, Törőcsik András már réges-rég nem önmaga.

A bálványt romokban látni elkeserítő csalódás, halála sokak személyes gyásza.

Kapcsolódó cikkek