Egyéb LabdarúgásLabdarúgás

Harry Kane Spurs nélkül, Spurs Harry Kane nélkül

2021. június 03.

Hiszen Kane nevéhez már elveszített BL-döntő és frissen elbukott Angol Ligakupa-finálé is kötődik, vagy gondolhatunk a 2015-2016-os szezonra, ami bár a Leicester hihetetlennek tűnő Premier League-győzelmétől hangos, a Spurs látványos kései összeomlása nélkül nem jöhetett volna össze a rókák csodája. Aztán volt, akinek szimplán elege lett a sikertelenségből (Trippier jó példa erre), vagy szimlán továbblépett, a karrierje szempontjából (Eriksen). Sokuk pótlása nem sikerült, vagy nem a megfelelő emberek kerültek a helyükre, mindenesetre azt megállapíthatjuk, hogy már a játékosok is érzik, valami nincs rendben.

Amit mindenképpen érdemes megvizsgálni, az az, hogy hogyan lett egy BL döntős, és egy stabil top 4-es csapatból, egy Európa Ligáért küzdő, de abból gyengébb csapat ellen kieső együttes? Amikor már-már úgy tűnt, hogy a Pochettino-projekt kifizetődik, a BL döntőt követő szezon egyáltalán nem úgy alakult, ahogy kellett volna. Mindenesetre eljött a vég, és kezdődött egy új korszak, amely egy kevésbé sikeres Mourinho-féle Tottenham-et tárt elénk. A portugál edző lényegében a cikk főszereplőjére, Kane-re építette a csapatot. Ez viszont olyan komoly szélsőségekig is elment, hogy (A The Athletic informáiói szerint) a támadásépítést nem is gyakorolta a csapat, szinte kizárólag a védekezésen volt a hangsúly.

Persze az, hogy az edző nem követi az elődje gondolkodásmódját, egyáltalán nem probléma. Az viszont, hogy a Pochettino féle nagyiramú, támadójátékra épülő rendszert egy Mourinho által preferált, mélyen védekező, főként kontrákra épülő taktika váltja fel, elég éles váltásnak számít. Következésképpen nem véletlen, hogy Kane-t José egyetlen harcosaként tartják számon (Hojbjerg talán a másik), és a médiában ki is fejtette, mennyire nem érti a portugál menesztését. A Harry Kane-ről szóló pletykák azóta mindennapossá váltak, az angol kapitány pedig bár tartja a száját, az árulkodó jelek változatlanul ott vannak a levegőben.

Vajon lehetséges egyáltalán, hogy a Spurs legjobbja 9 szezon után elhagyja a csapatot? Mit kell tennie a potenciális „vásárlónak”, hogy létrejöhessen az üzlet, és mi lesz a Tottenham sorsa a csatár távozása után?

 

Levy feltételei

Daniel Levy személye és munkássága durván ellenséges hangulatot teremtett a szurkolók körében, legfőképpen a Szuperligába való csatlakozás miatt. Az angol üzletember hihetetlenül kemény tárgyalófél hírében áll, s védjegyének számít a profitközpontú vezetési stratégia, amibe már belekóstolhatott az, aki megnézte a Tottenham-ről szóló dokumentumsorozatot. Ennek a magatartásnak nagy hátulütője a drágább játékosok iránti érdeklődés teljes hiánya, illetve a játékos eladások lassúsága, bonyolultsága. 

Gareth Bale eladása sem volt egyszerű, és csak a Real (akkori) rekordértékű csekkje után volt hajlandó megválni a walesitől, és ez igaz Modric-ra is. És akkor gondoljunk bele, hogy a jelenlegi helyzetben, milyen nehezen válna meg a sztártól, akinek az értéke nagyot esett a vírushelyzet miatt. Kellemetlen időzítés, Kane szempontjából biztosan.

Daniel Levy sosem ad játékosokat riválisok kezébe, így az Arsenal-t, és a Chelsea-t rögtön kizárhatjuk, de nem lepődnék meg, ha Levy semelyik Premier League csapatnak nem adná el az angolt.

 

A bőkezű vevők

De persze az ismert okok ellenére sem vonulnak vissza a Kane-t elcsábítani kívánó top csapatok, a kora miatt kvázi „sietnie” kell az őt megvenni vágyóknak.

Sergio Aguero (már hivatalos) távozása után nem sok csatárt fog tudni felmutatni a Manchester City. Gabriel Jesus, és Ferran Torres ugrik be az embernek, de egyikőjük sem akkora sztár, és olyan kvalitású, mint a Tottenham tízese, vagy amilyen Aguero volt anno.

De kell egyáltalán Pep-nek csatár? A 2020-2021-es szezont javarészt a sérült Aguero nélkül matekozta végig, olykor még Jesus sem játszott. Egyszóval, Pep csatár nélkül is boldogul, és ha nem igazolnak a kékek nyáron csatárt, nem lesz világvége.

A dolgok mai állása szerint, viszont mégis a City a legesélyesebb. Ezt mi sem magyarázza jobban, mint a Gary Neville által szervezett közel egy órás interjú, amiben a City is felmerült.
„Kevin De Bruyne egy nagyon különleges játékos” – vallotta be Kane – „A passzok, amiket adni szokott, a csatárok álmai, hogy őszinte legyek”. Holott sok következtetést ebből nem vonhatunk le, annyit mindenképpen megtudtuk, hogy az angol tisztában van azzal, hogy milyen jövőre számíthat, ha a City-hez ír alá. Pénz van bőven, igény szintén.

Manchester másik felében már nem mondható el, hogy csatárkeresés lesz a nyáron, Edison Cavaninak idei munkásságával sikerült meggyőznie a vezetőséget, hogy hosszútávon is számíthatnak rá. Mindazonáltal a pletykák szerint a gólvágók csábítása nem állt meg, Harry Kane pedig Haaland mögött ott áll a Glazerek célkeresztjében. Az, hogy több, mint 100 millió eurót előkap -e a United Kane-ért a nyáron, egyáltalán nem realisztikus, de ha esetleg az angol marad a jelenlegi csapatában, jövőre már komoly riválisnak fognak számítani a vörös ördögök a Kane-ért való küzdelemben. Igény egyelőre nincs, de pénz sem igazán.

A galaktikusok már régóta ostromolják Levy-t, de ő a kezdeti lépéseknél tisztázta, Kane nem eladó. Florentio Perezzel, a madridi klub elnökével sokan állnak hadilábon a klubvezetők körében, legfőképpen a Szuperligával kapcsolatos hercehurca miatt. Aztán ha jobban belegondolunk, kinek is áll feljebb? A tervből kilépő kluboknak, vagy a „cserbenhagyott” létrehozónak? Kinek is kell 30 milliót fizetnie? Levy-nek. Persze ez a nézőpont nem oszt, nem szoroz ebben a szituációban, de az igény mindenképpen adott. A Real jelenlegi támadósorában Vinícius, Benzema, és ha éppen nem sérült, Hazard foglal helyet, ebből a trióból pedig a francia a legidősebb. Természetesen itt is Haaland a fő kiszemelt, de mint már említettem, a Dortmund még legalább egy évet szeretne a norvég srácból kiélvezni. Szóval miért ne, pénz van rá, na meg ok is, Bale-el egy repülőn mehetnének a szezon végén Madridba.

Messi nagy álma (azaz a régóta áhított, újabb BL győzelem) egészen addig nem jöhet szóba, amíg nem sikerül pótolni a Suarez által hátrahagyott űrt. Harry Kane lenne a megfelelő választás? Ha Koeman a Mourinho féle Kane-t választja aki hamis 9-eseket megszégyenítő módon lép vissza labdáért, és ossza ki a labdákat a szélekre, Dembelé, vagy éppen Griezmann örömmel él majd a lehetőséggel. Viszont akkor mi lesz Messi-vel? Ez eddig félig-meddig az ő szerepe volt, de persze fenn áll a másik opció is az angol számára: befejező csatáréként játszik.

Vissza a kezdetekhez, a befejezések bajnoka újra felveszi az ék szerepét, és talán még Suarez-nél is nagyobb karriert fut be a Barcánál. Már ha lenne pénz rá. Mert itt jön a bukkanó: a pénzügyi gödörben lévő Barcelona nem valószínű, hogy nagy pénzekkel fog játszani a nyáron. Emellett az is hivatalossá vált, hogy Sergio Aguero a katalánoknál folytatja, így Koeman-nak már nem kell aggódnia a csatárposzt pótlását illetően. Igény már nincs, a pénztárca pedig üres.

Ha már a múlttal dobálózunk, miért is ne léphetne szövetségre újra Pochettino-val? A PSG-t nem kell bemutatni, ha nagy játékosok elcsábításáról van szó, az viszont már más kérdés, hogy miként használná fel Kane-t az argentin? Ha esetleg Neymar és Mbappé a széleken játszik, Kane akár minkét stílusát használhatja. A széleken Mbappé még azokat a labdákat is beéri, amik lecsúsznak az indító lábáról, a másik oldalt pedig egy kiváló passzoló/ívelő brazil fut, aki bárhol megtalálja a labdát kérőt. Még Kane-t is. De mi van, ha jön a Neymar effektus? Egy olyan bajnokágban játszani, amiben maximum 2 komolyabb ellenfél van, nem a legnagyobb kihívás olyan játékosoknak, mint Kane, főleg annak, aki a világ legjobbja akar lenni (ezzel nem megsértve a francia liga iránt elkötelezetteket, szimplán csak észérveket hozok fel). Ha a trófeák száma a cél, a PSG a legjobb választás. Pénz van (hát hogyne lenne?), igény félig, de inkább igen, na de az, hogy Kane is ezt akarná -e, már más kérdés.

A Bayern-t is felhozhatnám, de ott annyira nincs rá igény (Lewandowski-val szerintem minden bajor boldog), hogy inkább nem is említem meg.

 

Klubhű, vagy döntésképtelen?

A Harry Kane körüli repetitív átigazolási mizéria nem új a nap alatt, már évek óta téma a távozása, 2018 nyara persze kivétel, mert akkor hosszabbított szerződést, egészen 2024-ig. A szerződésből tehát még 3 év van hátra, Kane pedig addigra belép a 30-asok klubjába (életkor szempontjából).

9 éve a csapatnál, és az „átok” ellenére mindig hű maradt mind az edzőkhöz, mind a szurkolókhoz, mind Levy-hez. A „poszt-Madrid” korszak után kialakult illúzóvesztési áradat Kane-hez is elért volna?

„Elképesztő érzés volt”kezdte mondandóját a White Hart Lane-en lejátszott utolsó, ünnepélyes meccs után Kane, még 2017-ben – „Milyen lehet akkor megnyerni a PL-t, az FA Kupát, vagy a BL-t? Az lesz a következő lépés. Még fiatalok vagyunk, de évről évre egyre több tapasztalatunk lesz. Megvan a csapatunk, megvan a hitünk, szóval a következő szezon remélem a mi évünk lesz.”

Nem lett az. A Levy által vizualizált hosszútávú tervezetből csak egyetlen egy mozgatórugó hiányzott: a rövidtávú terv. A 2016-2017-es szezonban brillírozó Rose-Walker szélsővédő duóból kivált az utóbbi (ma a Manchester City mezében láthatjuk), a pótlása pedig azóta sem sikerült.

Nem a pótlás a Spurs erőssége. A 2018-2019-es szezonnak konkrétan úgy indult neki, hogy egy játékost sem igazoltak, se nyáron, se télen. Csak Pochettinonak (na meg egy kis mázlinak) köszönhető, hogy abban az évben BL döntőt játszott a csapat.

De amíg a rövidtávú gondolkodás csődöt mondott, az új stadion (ami értelemszerűen a hosszútáv sikerét szimbolizálja) megépült, az időzítés pedig zseniálisan jött ki, a csapat BL elődöntőt játszhatott az új építményben. Ekkor minden szép volt, és bár Kane csak a kispadról figyelhette Lucas Moura emberfeletti klasszisteljesítményét Amszterdamban, a csapat ott volt a legrangosabb fináléban.

Hogy mi történt Madridban, már más kérdés, ami számunkra most fontos, hogy letörte a Spurs szarvát, nem is kicsit.

Viszont egy újabb előrelépés, nem igaz? Kane-nek igaza volt, ez már a következő lépés volt. De mintha minden lépésnél kettőt vissza is lépett volna a Spurs.

A 2019-2020-as szezon elején még azt hihettük, a rövidtávú sávot végre figyelembe veszi a Tottenham, végre minőségi, fiatal játékosok csatlakoztak a csapathoz (Lo Celso, Ndombele). Sőt, a szezon első meccsein még úgy is tűnhetett, meglehet AZ a lépés, amire már nagyon sok Spurs szurkoló várt, de akkor, amikor már a hit egy kis lángja fel is bukkanhatott volna, kinyílt a BL kudarcból szerzett seb. A szezon teljes káosz, Pochettino-tól végül megvált a Spurs, az ő helyét pedig egy olyan Mourinho vette át, aki bár a Levy által vizualizált „profitközpontú” szerkezet teljes reciprokaként ismert, a szezont sikerült EL-t érő helyen zárni.

Ekkor volt az első „checkpoint”, amikor Kane-nek döntenie kellett…Elhiszi Josénak, hogy segít neki „felrobbanni”, vagy szerencsét próbál máshol? Elhiszi Levy-nek, hogy a Spurs féle „kis pénz nagy foci” ábránd igenis létrejöhet egy bukott, de világhírű edzővel, vagy elhagyja Londont?

Hitt Josénak, és hitt Levy-nek. Az egyik betartotta a szavát, a másik nem. Bár a Mourinho féle Spurs nem a támadójáték, a presszing vagy éppen a kulturált támadásépítés mintacsapata volt, Kane tényleg olyan szerepet kapott, amivel az eddiginél is jobban játszhatott.

Az újjáépítés sikeres volt? Hosszútávon talán, rövidtávon nem igazán. A belső védő problémára a megoldást Joe Rodon jelentette, aki bár fiatal, és tehetséges védő, még tapasztalatlan. Matt Doherty, mint a sokadik jobb szélső védő jelölt, teljes csődöt jelentett, miután nem sikerült hoznia a Wolves-ban látottakat, Regulion pedig egyszer jó meccset játszik, máskor meg láthatatlan. Eriksen pozícióját nem sikerült pótolni, Dele, Winks, és Rose pedig konkrétan ki lettek utálva a csapatból, természetesen José toxikus öltözői metódusai miatt.

De Kane-el sikerült megtalálni a közös hangot, olyannyira, hogy félig-meddig rá támaszkodott a csapat, a támadószekció pedig konkrétan az ő személyére épült. De az eredmények nem jöttek, Levy-nek pedig be kellett látnia, hogy José nem az, aki meg fogja váltani a krízisben lévő csapatot.

Kane-nek valahol itt törhetett el a mécses. Levy sokadjára ígéri, hogy a következő szezon már sikeres lesz, de kettőjük közül Kane az, akinek már csak pár éve van hátra a munkájában.

 

Kane, mint szimbólum

A Tottenham szurkolók már megszokhatták, hogy nagy játékosoktól kellett megválniuk, de ekkora legendát nemigen engedtek még el a kezeik közül. Egy igazi példakép, aki egyet jelent a Tottenham-mel, és fordítva. Mégis más mezben fejezi be karrierjét?

Mi mindent szimbolizált Kane a Spurs-nek? Talán, ami a legfontosabb, az az akadémia sikere. Bár sok időt töltött kölcsönben más csapatoknál (Leicester City, Norwich, Millwall, Leyton Orient), és még az ősi rivális Arsenal-nál is megfordult – 2002,ben 9 évesen -, az igazi érdem itt a Spurs akadémiát illeti. Például az olyan embereket, mint Chris Ramsey, aki egy volt a sok ifjúsági edző közül, akik keze alatt Kane „készült”.

„Nem lepett meg”válaszolta  arra a kérdésre, hogy gondolta volna valaha, hogy sztár lesz a (z akkor még durván fiatal) Tottenham akadémistából „A Spurs nagyon jó abban, hogy minőségi játékosokat fejlesszen ki.”

Nem lennék meglepve, ha az észak-londoni utánpótlás edzők minden edzés előtt Kane sztorijával motiválnák a mostani fiatal tehetségeket. Egy-egy ilyen sikersztori (Kane a Spurs-nél, Foden a Citynél) rendkívüli motivációs erővel bírnak, ilyenkor elhiszik a fiatalok, hogy igenis számítanak rájuk, és megéri az adott csapatnál maradni.

De nem feltétlenül kell az alapokhoz visszamennünk, hogy a „Kane kultusz” hatásait vizsgáljuk, maga az öltöző, a csapatszellem is Kane-re épül. A csapat vezéreként -Lloris mellett persze- mindig (ironikus, de a döntők kivételével) lehetett rá számítani. Viszont az utóbbi szezonok látképe alapján jogos -e az a feltételezés, hogy CSAK rá épül a Spurs?

Az idei idényre igazabb, mint az előzőkre. Ez a Pochettino és a José féle taktika különbségeként tudható be. Mint ahogy arra már korábban is kitértünk, Josénál sokkal mélyebb, inkább „playmaker” szerep jutott az angol számára, így nyilván több volt (lett), mint egy „egydimenziós csatár”.

Két potenciális kijövetel van ebből a szituációból. Az első teória szerint sikerül pótolni Kane-t, és ahogy az edzői, úgy a góllövői szerep is egy új személyre hárul. Ennek eredményeként a Spurs támadójátéka, ha nem teljesen, de részlegesen biztos átalakul majd, a nagy kérdés az, hogyan igazodnak a többiek a valószínűleg teljesen új stílusú gólvágóhoz. Na és ő lesz e olyan klubhű (vagy döntésképtelen), mint Kane?

Aztán ott a másik véglet, ami azok számára lesz ismerős, akik átélték a Gareth Bale távozása utáni sikertelen újjáépítést. A Bale-ből szerzett pénzből anno 7 (!) új játékost vásárolt a Spurs, de ebből a bő felhozatalból egyedül Eriksen-t, vagy talán Lamela-t lehet megemlíteni, mint sikeres pótlás. A Kane-ből származó profitot mindenképpen a védelemre költené Levy, a csatár pozíció pótlása csak ez után jönne. De mi lesz, ha megint megtörténik a Bale utáni átigazolási fiaskó?

Ennek több ok-okozat ágazata is lehet, az egyik legegyértelműbb az, hogy Levy megpróbálja olcsón megúszni a problémakört, és nem megfelelő minőségű csatárt hoz a csapatba. Egy másik eshetőség, ami egyébként laikusnak is tűnhet, az az, hogy a játékosok nem tudnak (esetleg nem is akarnak) alkalmazkodni az új szerzeményhez, vagy fordítva (de ez szorosan kötődik az első ponthoz).

Az utóbbiból biztosan több év lenne kilábalni, és voltaképpen az ördögi kör folytatódik. Talán a Levy, és az ENIC korszak vesztét is jelentheti egy ekkora mértékű bukás. Ezekbe belegondolva valahol azért érthető, hogy mennyire tart az eladástól Levy, és halogatja a végsőkig a témát. A Levy projekt talán egyetlen sikeres szüleményeként Kane távozása egy korszak lezárulását jelentené a Spursnél.

 

Új vizeken evezve

Kane-t más mezben eddig az Angol Válogatott meccsein láthattuk, a tapasztalatok alapján pedig nem valószínű, hogy gondok lesznek a beilleszkedéssel az új klubban. Mégis, rengeteg be nem vált csatárszerzeményt láthatunk szenvedni itt-ott, főleg ebben a szezonban. Akkor mégis mit kell tennie Kane-nek, hogy beváljon az új csapatban? Vagy az új csapatnak kell majd hozzá igazodni?

Természetesen nagyon sok fog múlni azon, hogy a jövőbeli edzője milyen szerepben játszatja majd. A szerencsés kiválasztottnak „határ a csillagos ég”, abban az értelemben, hogy több szerepben is pályára tudja küldeni az angolt.

Ha a jövőbeli csapatnak gyors, hatékony szélsői vannak, akkor kiválóan alkalmazható a Mourinho-féle hamis 9-es szerepben. Ha viszont a Pochettino féle klasszikus 9-es szerepkört vesszük alapul, elég néhány jól ívelő, kreatív játékos (amilyen Eriksen volt anno), és Kane gondoskodni fog arról, hogy a labda a kapuban kössön ki. Olyan csapattársra mindenképpen szüksége lesz, aki helyet teremt neki, és/vagy eltereli a védők figyelmét, mert Kane presszing alatti játékminősége az egyik (ha nem az egyetlen) gyenge pontja.

Edzőként mindenképpen valaki olyan kell, aki foglalkozik vele, vagy aki rá épít. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne kéne mellé egy „váltótárs”, akivel vagy egyszerre van a pályán, vagy rotációként funkcionál. Azt viszont gyorsan meg kell szoknia az angolnak, hogy bárhová kerül, nem ő lesz a sztár, akin semmi teher nincs, hanem a debütáló „zöldfülű”, akinek meg kell mutatnia, hogy ér még annyit, mint 2019-ben.

 

Egy utolsó esély?

Az eddig 2500 szónak, amit leírtam, persze nem sok értelme lesz, ha esetleg Kane mégis úgy dönt, hogy maradna. Az Európa Bajnokság előtt kiderülhet, ki kerül a kispad élére (már ha nem döntenek úgy, hogy Ryan Mason az igazi), és akár az is előfordulhat, hogy sikerül meggyőzni a csatárt.  „Nem hiszem, hogy távozna”bizakodott Mason – „Harry imádja ezt a csapatot.”

A Kane kegyeiért folytatott tárgyalásokban Levy lesz nyeregben, a tapasztalatok szerint pedig rengeteget fog kérni a Spurs 10-eséért, ez pedig a pandémia alatt nem valami vonzó. Mit fog tenni Kane? Ez itt a nagy kérdés, amire megannyi válasz van, és mégsem tudjuk egyelőre, melyik a legvalószínűbb.

Egy dolgot viszont biztosra vehetünk, mégpedig azt, hogy Daniel Levy-nek nagyon izgalmas nyara lesz, még ha nekünk nem is.