Egy munkahelyi elfoglaltság miatt eljuthattam Mariborba, ebbe a kedves szépségű szlovén városba.
Itt rendezik a Socca BL döntő selejtezőt. Ez amúgy egy amatőr kispályás focitorna, viszont pár csapat megjelenésben akár egy professzionális klub alkalmazottai, bennük a szilárd határozással elkalapálják a világot, és ezt nem félnek bemutatni. A kazah játékosok kiállása roppant masszív, annyira egyben vannak, mint egy második világháborús szobor Moszkva belvárosában! Katonás rend, bemelegítés 20 perc hosszan, teljes koncentráltsággal, aztán a játék lehengerlően, stílusosan, eredményesen.
Igazából nem is ez a mondandó. Hanem a pálya, ahol a tornát rendezik. Ez egy maribori klub, nem az FK, ad otthont a gyülekezetnek. Nem egy klasszikus sporttelep. A létesítmények jobbára a focit szolgálják, itt az alap egy jégcsarnok, a maga old school stílusában. Az tisztán látszik, talán még maga Tito marsall avatta fel, azért a helyiek vigyáztak rá, az idő vasfoga beleharapott mindenbe. Mindegy is, hokisok a csarnokban veszettül hajkurászták a pakkot, ez a lényeg.
A focipályán meg fiatalok, egészen pontosan ifisták nyúzták egymást. Amúgy ez a stadion nem egy friss darab, az jutott eszembe, ha valaki beleül a lelátó műanyag ülésére, ha feláll, a fenekére tapad az szék.
Hanem a látvány: a tréninget két ember vezette. Az egyik a védőkkel az ívelés elhárítását erőltették, kibikázták, kifejelték a lasztit. Egyértelműen a vészhelyzet elhárítását nyomatták. A csapat másik fele taktikai játékot játszott. Megkötéssel, nem gólra, megállás nélkül, kopottas kék trikóban, pár határoló bójával. Hihetetlen ügyesek mozogtak a fiatalok, látszott bennük a tehetség, érződött a játék szeretete, vég nélkül loholtak, az edző olykor javított, inspirált, a szlovén nyelv minden tartalmával. Lenyűgöző látvány, szinte odatapadt a tekintet, gyönyörű életjelenet. Színtiszta nevelés, amatőrben.
Múltkor a Honvéd bázisán jártam. Első pillanatban azt hittem a Chelsea edzőközpontjához kerültem, csak bámultam az extrán luxus körülmény miatt. Pazar pálya, vattaúj klubépület, a nagyok is itt melóztak.
Most meg furán állok Mariborban. Hát így is lehet?
