Amikor a német válogatott vb-meccsén Hansi Flicket mutatta a tévé, a hazai, unottan közhelyező sztárbemondó, csak annyit mondott, ez a férfi nem volt különösebben ismert futballista, elméletben lehet jó, de gyakorlati tapasztalat inkább kevesebb, mint több. Kicsit izgatottá tett a kijelentés, azért a német nem olyan típus, nem azért tesz valakit a válogatott akármelyik posztjára, mert mondjuk az aktuális vidéki főhalljakend valamikor együtt lasztizgatott az amúgy edzősködésben troll, tapasztalatlan, de makacs ember hírében álló, egyébként csillogó renoméját szürkére koptató sztárallűrrel.
Na, lássuk csak azt a híres Wikipédiát vagy egyáltalán bármit, hogyan mutat segítséget Hans-Dieter Flick ügyében! Első felütésre becsúszott az enciklopédia magyar verziója, a maga pár százezer szócikkével, de még ott is úgy kezdődött, hogy ez a bajor pasas a Bayern Münchennel elég prímán muzsikált, négy bajnoki aranyban is benne volt. Ennyi fényes medál nem véletlenül vagy a szerencsének köszönhetően esik az ember nyakába, 105 meccs pedig elég bizonyíték, hogy Hans hasznos alkalmazottja volt a Bayern labdarúgóklub első csapatának.
Szóval, apró tévedés az embertől egyből szimpátiát fakasztott, úgy, hogy egyáltalán nem mutatkozott olyan erővel a rivaldában, mint a főnöke Löw Bundestrainer. Aztán valamiért úgy adódott, hogy Flick még hátrébb került, ami annyira nem igaz, mert a német labdarúgást, aki magas szinten irányítja, az buta ember nem lehet. Sportigazgató, magas poszt, tiszteletet érdemlő lehetőség, majd önként lelépés onnan oldalugrás Hoffenheimbe, egy kis führerkedés a gazdasági ágazatban, onnan is önkéntes lelépés, irány München, a Bayern, asszisztenskedés Niko Kovac mellett.
Az edző vészterhes idő után távozott, Rummenigge ideiglenesen Flicket megbízta a vezetéssel, aztán a nagy edző turkálásban rájöttek, ez a fickó talpraesett, ért a játékosok nyelvén, beveszik őt a mókába, partnernek tekintik, hovatovább hallgatnak is rá. A nagy ijedtségből pár győzelemmel bekarmolva rájöttek a főguruk, ez az ember tökéletesen passzolt a klub magas filozófiájához, az eredmény szépen jött, a szurkolók is végre tiszta szívvel támogatták a közülük való, nem beképzelt, vesztes helyzetben cseppet sem arrogáns sportembert, teljes nyugalom.
Flick a bizalomtól csúnyán mindent tarolóra pörgette a csapatot, sorban kellett emelgetni a díszes kupákat, sosem volt ilyen jó a Bayernnek! Gyorsan meghosszabbították Flick szerződését, nehogy már más elvigye, de közben Joachim Löw bedobta, nem folytatja a szövetségi kapitányságát, helyére a München sikeremberét is szívesen látnák, nem sokkal később a külvilág tudomására jutott, hogy Salihamidzic sportigazgató és Flick főedző nem ért egyet személyzeti kérdésben. A napok teltével úgy tűnt, Flick tekintélye megrendült, elengedték mellőle Boatenget, Alabát, korábban Periscet, Thiagot, nem hozták neki Havertzet, Wernert, cserébe nyakába akasztottak pár ismeretlen, ami még rosszabb az ő rendszerébe pont nem beleillő arcot.
A múlt hét végén aztán a Bayern öreg megmondói az arcukba kapták: Flick elmegy a szezon végén, nem tölti ki 2023-ig szóló szerződését. Ez olyan mértékben pofán vágta Hoeness-t és csapatát, nem tértek észhez, sokkos állapotba kerültek. A dumazsokék a helyzet súlyosságához képest hosszú órákkal később reagáltak, egy legalább a nullára feljövő semmitmondó nyilatkozattal minimalizálva a tragédiát. A rekordbajnok rajongó tábora őrjöng, a világ tajtékzik, joggal nem értik, egy remek, minden szempontból tetsző edzőt hogyan volt képes nem túl okosan eldobni ez a klub?
