LabdarúgásPremier Liga

Két sokat kritizált edző, két önmagát kereső csapat – Manchester United-Tottenham

2020. október 02.

Manchester United-Tottenham, vasárnap 17:30

Két olyan csapat csap össze szombaton az Old Traffordon, melyek egyaránt felemásan kezdték a szezont, és amelyek immáron jó ideje keresik önmagukat. José Mourinho a zeniten túlvette át a Tottenhamet, és egyelőre nehéz lenne megállapítani, hogy pontosan mit is akar a csapattal (igaz ez akkor is, ha mind Reguilón, mind Höjbjerg, mind Doherty, mind pedig a nagy visszatérő Gareth Bale rendszerbe jól illeszthető igazolásnak tűnnek), ráadásul egyelőre az eredmények is igen felemások. Utóbbi tekintetben a Manchester United háza táján az elmúlt időszakban nagyjából minden rendben volt, a csapat strukturális problémai azonban ekkortájt is kiütköztek, ráadásul a szinte nem létező rotáció is komoly problémaként jelentkezik Manchester vörös felén. Ilyen előjelek után mire lehet számítani a vasárnapi mérkőzésen? A két csapat aktuális állapotát és a legutóbbi egymás elleni találkozóikat alapul véve próbáltuk latolgatni az esélyeket.   

Manchester United

Ole Gunnar Solksjaer csapata tavaly hatalmas hajrával futott be a bajnokság harmadik helyére, bár a kontextus szempontjából mindenképpen fontos kiemelni, hogy a megszerzett 66 pont a kettővel ezelőtti szezonban csak a hatodik helyre volt elegendő a vöröseknek. A csapat aztán az Európa Ligában a Linzen az első mérkőzésen szerzett 5-0-s győzelmet követően még könnyen túljutott, a Koppenhágát azonban csak hosszabbításban tudta felülmúlni a Solksjaer-alakulat. Majd jött a végső győztes Sevilla elleni elődöntő, ahol hiába tudott a United a helyzetek minőségében az ellenfél fölé nőni (2,47-es xG az 1,26-tal szemben), a mérkőzést elvesztette. Ez a találkozó azért is jó fogódzkodó jelen szezon vizsgálata szempontjából, mert szinte esszenciálisan indikálja a United egyik legnagyobb problémáját. Ez pedig a keretmélység teljes hiánya. Ezen a mérkőzésen ugyanis már látható jelei voltak annak, hogy a nyári hajtást gyakorlatilag tizenkét játékossal csinálta végig a csapat, így a Pogbával és Fernandessel a korábbiaknál már jóval ígéretesebben kinéző játék is a hiányos rotáció miatt kezdett visszatérni régebbi, sematikus(nak sem mindig nevezhető, helyenként szinte eseti) formájába. Ennél eggyel konkrétabb indikátora volt a keretmélység hiányának ezen a meccsen Brandon Williams szereplése. A saját nevelésű játékos az ekkor (ismét) sérült Luke Shaw-t helyettesítette és mindkét Sevilla-gólban gyakorlatilag „közvetlen szerepet vállalt”, súlyos helyezkedési hibákat vétve.

Látszik tehát, hogy amennyiben az alapcsapathoz hozzá kell nyúlni, a Manchester United nemhogy félkarú, de szinte kartalan óriás. A szezon első meccsén, a Crystal Palace elleni súlyos vereség alkalmával is erre láttunk példát. Wan-Bissaka és Greenwood helyén akkor Fosu-Mensah és James kezdett (a McTominay-Matic csere talán nem jelent markáns minőségbeli romlást), a jobboldal pedig ezen a találkozón teljességgel súlytalan volt. Ezen kiragadott példák is jól mutatják, hogy égető szükség lett volna egy termékeny átigazolási időszakra Manchesterben (nem is beszélve arról, hogy a keret tele van olyan játékosokkal pl: Jones, Perreira, Lingard, akikkel még a rotáció szélén sem számolnak), ez azonban úgy tűnik, nem fog megvalósulni. Jadon Sancho leigazolására egyre kevesebb az esély, egyelőre a szélsővédő pozíciójába sem érkezett erősítés (bár Alex Telles érkezéséről egyre többet hallani). Az egyetlen új igazolás Donny van de Beek, ő egyelőre kifejezetten biztató teljesítményt nyújt (kiosztott egy gólpasszt és egy gól is szerepel már a neve mellett), a fiatal hollandnak Pogba és Fernandes tehermentesítésében lehet kulcsszerepe. Illetve az is szembetűnő, hogy bár Fernandes érkezésével javult némileg a helyzet, a United továbbra is szenved a saját védelmi vonalukat igen mélyen meghúzó csapatok ellen (furcsa kettősség, hogy a magas presszinggel szemben is). A Unitedből a mezőnyjátékosokat tekintve jelenleg csak Tuanzebe és Jones sérült, így mondhatni teljes fegyverzettel készülhet Ole Gunnar Solksjaer csapata.

Tottenham

José Mourinho csapatának feje fölött is gyülekeznek a viharfelhők. A portugál menedzser jól kezdett a gárdával, ezt követően azonban már felemásak voltak az eredmények, a Bajnokok Ligája-indulásra való esély pedig igen hamar elszállt. Mourinho természetesen új állomáshelyén sem hazudtolta meg magát, Danny Rose-zal véglég (az angol hátvéd keretbe sem került még az idei szezonban), Ndombelével időlegesen (ott úgy tűnik, nyugvópontra kerül a viszony, a francia játékos a legutóbbi bajnokin már kezdett) veszett össze. A védelem összeállítása a PL-meccseken elég biztosnak tűnt, a Dier-Davies-Doherty trió eddig minden találkozón kezdett, középen Alderweireldnek egy, Sáncheznek két találkozó jutott. Esetleg Reguilón lehet az, aki a védelem bal oldalán megkaphatja a lehetőséget, ő az EL-győztes Sevillában volt egészen kiemelkedő, főleg a támadásépítesek segítésében. Az új igazolás, Höjbjerg, tipikus Mourinho-spíler, több védőstatisztikában (szerelések, szerelési kísérletek, visszaszerzett labdák) abszolút ligaelit szintet képvisel. Winks helye gyakorlatilag megingathatatlan, rajtuk kívül esetleg Giovani Lo Celsora lehet számítani. A sérültek oldalán leginkább Son neve említendő meg, vele nem számolhat majd Mourinho. A Tottenham a hét közben hátrányból felállva kiejtette a Chelsea-t a Ligakupából, ami azonban jelen mérkőzés szempontjából ennél is lényegesebb, hogy Mourinho ez alkalommal Tanganga, Alderweireld és Dier szemmélyében három belső védővel, és a Reguilón-Aurier szárnyvédő-párossal állt fel, kíváncsian várhatjuk, hogy a United ellen is ennek a szisztémának szavaz-e majd bizalmat a portugál menedzser.

A két csapat előző meccsei

Mióta ez a két szakvezető ül a kispadon, a két csapat kétszer játszott egymás ellen, tavaly decemberben, Mourinho kinevezése után nem sokkal a United 2-1 nyert, még idén júniusban döntetlen született. Az első találkozón a United főként jól funkcionáló presszingjével tudta talán a tervezettnél direktebb játékra kényszeríteni Mourinho Spursét. Solksjaer csapata a támadásinak majd felét a balszélen vezette, Rashford remek teljesítményt nyújtott, hiába próbáltak a találkozó második felében emberfogással kivenni a játékból. A mérkőzés legjobbja azonban nem ő, hanem Fred volt, aki folyamatos elmozgásaival biztosítva állandó passzopciót a társaknak. A második meccs kísértetiesen hasonló képet mutatott. Mindkét csapat 4-2-3-1-es felállást választott, a Tottenham pedig a korábbiakból okulva elsősorban Fred és McTominay mozgásterét próbálta meg korlátozni. Ez részszint sikerült is, a második félidőben azonban Pogba és Greenwood beállása megváltoztatta a meccs menetét. Előbbi remekül szervezte mélységből a játékot, míg utóbbi kiválóan találta meg az üres területeket. Bár alapvetően mindkét csapat szeret a rangadókon reaktív futballt játszani, a Tottenham lesz az a gárda minden bizonnyal, amely teljesen átadja a területet az ellenfélnek. Így némi United mezőfölényre lehet számítani, a kérdés csupán az, hogy ezúttal mennyire sikerül majd feltörni a mélyen visszahúzódó Spurs-falat.

Tipp: Manchester United 1,97

Tipp: Gólok száma 3,5 alatt 1,49