A Manchester United 2007 előtt sohasem játszott Rómában, az azt követő egy évben viszont hatszor (!) nézett egymással farkasszemet a két klub. Négyszer áprilisban csaptak össze – ezek a meccsek pedig valószínűleg örökre beleégtek a Giallorossi drukkereibe…

A United 2-1-es vereséget szenvedett Rómában a két csapat első találkozóján, ahol nem csupán a játéktéren volt feszült a hangulat, de az Olympic Stadion lelátóin és kívül is.  Az olasz rendőrök (caribinieri) betörtek a United-szurkolók szektorába, és válogatás nélkül ütötték-verték őket gumibotokkal. A drukkerek hiába emelték fel a kezüket, mondván, ők nem szeretnének balhézni, megadják magukat, nem tudtak elmenekülni az agresszíven viselkedő rendőröktől, akik úgy tűnt, mintha élveznék a helyzetet.  A hatóságok angol drukkereket felszólították, hogy ne menjenek a Ponte Nenni közelébe – ami római klub ultráinak gyülekezőhelye – a United huligánjai viszont odamerészkedtek a meccs után, fittyet hányva a figyelmeztetéseknek. Meg is lett az eredménye: hatalmas balhé kerekedett: székek, asztalok, létrák repkedtek; hét United-drukkert pedig kórházba kellett szállítani (hármat szúrt seb miatt). A United azzal vádolta az olaszokat, hogy ok nélkül támadták rá a szurkolókra, a jegyzőkönyvben viszont az állt, hogy a vendégek provokálták a biztonságért felelős személyzetet. Az UEFA kivizsgálta az ügyet és mindkét klubot megbüntette: a rómaiakra 47.700 eurós, míg a manchesteriekre 21.300 eurós bírságot szabtak ki.

Aztán egy héttel később jött a visszavágó. A United ultrái a pályán kívül (14 angolt, 7 olaszt tartóztattak le), a csapat pedig a pályán vágott vissza a római blamázs miatt. Talán a manchesteri drukkerek sem hittek a szemüknek, amikor Sir Alex csapata már a félidőben 4-0-ra vezetett az olaszok ellen – a vége pedig még megdöbbentőbb eredménnyel zárult: 7-1-re nyert a United az Álmok Színházában. Cristiano Ronaldo és Michael Carrick is duplázott, Alan Smith pedig élete meccsét játszotta. A végeredmény azért is volt megdöbbentő, mert abban az idényben az AS Roma a legjobb védekezési mutatókkal rendelkezett a Bajnokok Ligájában…

„Friss voltam és sikerre éhes. Mondtam a főnöknek, hogy minden meccsen számíthat rám” – mesélte Alan Smith. „Tizenkét hónapos frusztráció volt bennem, ez idő alatt összesen kilenc meccsen léptem pályára! Hihetetlen élmény volt hozzájárulni a Manchester United BL-történetének egyik legelképesztőbb győzelméhez. Amikor az odavágón szépítettünk, Tottinak volt lehetősége eldönteni a továbbjutást, de kihagyta, így versenyben maradtunk.”

„A második gólunk előtt hat játékosunk egyérintőzött. Alan Smith Giggs csodálatos passza után talált a hálóba. Az volt az első BL-gólja. Csodálatos volt.” – mondta Sir Alex Ferguson.

Olyan szalagcímek jelentek meg a meccs után a nemzetközi sajtóban, mint például: ’Hetedik mennyország az Álmok Színházában’ vagy ’Hét csoda a fenséges Unitedtől’. Ferguson így vélekedett: „A Romának igazi gladiátorai voltak. Daniele de Rossi, Cristian Chivu és Francesco Totti – mindannyian a legnagyobb harcosok között voltak.”

A következő szezonban újra találkozott a két alakulat, miután mindkettejüket az F-jelű kvartettbe sorsolták. A United otthon 1-0-ra nyert, idegenbe viszont B-csapattal utaztak el, de úgy is pontot raboltak a Romától, hogy Sir Alex kilenc helyen változtatott a kezdőcsapaton a manchesteri mérkőzéshez képest. Olyan futballisták kaptak lehetőséget, mint az akkor húszéves Gerard Piqué (aki gólt is szerzett), Danny Simpson, Chris Eagles vagy Dong. Mindkét együttes továbblépett a kieséses szakaszba, ahol a negyeddöntőben ismét összekerültek. Az odavágóra április 1-én került sor, ennek megfelelően az angolok alaposan meg is tréfálták az olaszokat…

A United az alábbi kezdőcsapattal állt fel Rómában: Van der Sar, Brown, Evra, Carrick, Ferdinand, Vidic, Ronaldo, Scholes, Rooney, Anderson és Park. Hargreaves, O’Shea és Tevez pedig csereként lépett pályára.

Ronaldo legjobb szezonját futotta éppen. A csapatot 2800 United-szurkoló kísérte el, akik a meccs előtt az újonnan írt „Viva Ronaldo!” című dalt énekelték a portugálnak. Varázslatos volt, beterítette az egész atmoszférát. Az egy évvel azelőtti állapotokhoz képest most a nyugalom uralkodott. Zúgott a “Viva Ronaldo! Viva Ronaldo! Running down the wing, hear United sing, Viva Ronaldo.” Az olasz drukkereket nemcsak a hangerő bosszantotta, hanem az is, hogy már évek óta énekeltek ők is erre a dallamra. Ronaldo szárnyalt a meccsen, bebizonyította, hogy a fontos meccseken is lehet rá számítani – elcsitítva azokat a kritikusokat, akik szerint csak a gyengébb ellenfelek ellen brillírozik. A kritikák egyik oka az volt, hogy a portugál egy évvel azelőtt szörnyen játszott az AC Milan otthonában elszenvedett 3-0-s vereség során. A milánói sajtó túlértékeltnek titulálta, bár az a Milan komolyabb játékerőt képviselt akkor, mint a Roma. Azóta Ronaldo sokat fejlődött, a 2007/2008-as szezonban a topklubok ellen is szórta a gólokat. Ez volt az az idény, amikor 42 gólt szerzett minden sorozatot figyelembe véve, és megdöntötte George Best negyvengólos rekordját.

A 39. percben egy legendássá vált fejessel szerezte meg a vezetést. Ő indította el az akciót a félpályáról, majd néhány pillanattal később Paul Scholes beadását követően bólintotta a kapuba; a helyzet pikantériája viszont az, hogy Ronaldo negyven métert sprintelt a kapu elé, s Scholes beadásának pillanatában még látótávolságon kívül volt, az olasz védők nemhiába nem tudták lereagálni. Simon Barnes így írt róla a The Timesban: „Akkor is hasznos játékos lenne, ha botlábú lenne és csak fejjel érne labdához”.

De nem csupán Ronaldo volt ennek a Manchester Unitednek a kulcsa. Olyan futballisták játszottak mellette a támadósorban, mint Tévez, Rooney, Saha, Giggs, Nani, Scholes vagy Park. Rooney volt az, aki azon a bizonyos római meccsen beállította a 2-0-s végeredményt, ezzel a Vörös Ördögök 2003 óta első győzelmüket aratták Itáliában.

A United játékosai a csúcson érezték magukat. Úgy gondolták, hogy verhetetlenek, a világ legjobb együttesében játszanak, a sajtó pedig adta alájuk a lovat – előfordult, hogy a Manchester United történetének legerősebb csapataként emlegették őket. Ferguson azonban óva intette őket, gyakran hangoztatta: „Még nem nyertetek semmit”, majd hozzátette: „Ti lesztek a világ legrosszabb csapata, ha nem nyeritek meg a BL-trófeát”.

A United otthon 1-0-ra verte a Romát, majd az elődöntőben kiejtették a Barcelonát, a fináléban pedig büntetőkkel legyőzték a Chelsea-t.

„Egyszer a világ egyik legjobb edzőjével beszélgettem. A következőt mondta nekem: ’Tudod mit? Felejtsük el Ronaldinhót, Eto’o-t, Henry-t és Messit, ők a múlt. Ronaldo, Rooney és Tevez a jelen.” – mesélte Sir Alex Ferguson.

Annak ellenére, hogy a Barca és a Chelsea ellen is megérdemelten nyertek, valójában Rómában mutatta meg a Manchester United, hogy miért ők voltak 2008-ban a legjobb csapat Angliában, Európában és a világon is.