LabdarúgásPremier Liga

Mourinho sem talált hatékony ellenszert a Liverpool játékára (Tottenham – Liverpool meccselemzés)

2020. január 13.

José Mourinho az első öt bajnokijából négyet megnyert azt követően, hogy átvette Mauricio Pochettinótól a Tottenham irányítását, viszont az ezutáni négy találkozón már csak egyetlen győzelmet aratott a portugál szakember csapata. A mérlegen pedig most a Liverpool ellen sem sikerült javítani, amely az 1-0-s győzelemmel továbbra is veretlenül, nem is egy, hanem minimum két utcahosszal vezeti a Premier League tabelláját.

Mourinho a kezdőcsapatok bejelentésekor már azzal meglepett mindenkit, hogy a védelembe Vertonghen helyére beállította azt a Japhet Tangangát, aki a Tottenham felnőtt csapatában tétmeccsen eddig mindössze egyszer, a Colchester elleni rossz emlékű Ligakupa mérkőzésen lépett pályára még Mauricio Pochettino idejében A mindössze 20 éves játékos a védelem jobb oldalára került egy 4-2-3-1/4-4-2-es felállásban, amelyben a társai Toby Alderweireld, Davinson Sanchez és Danny Rose voltak a védelemben, egy sorral előttük Serge Aurier, az Inter által kiszemelt Christian Eriksen, valamint Harry Winks és Son Heung-min foglaltak helyet, őket pedig Dele Alli próbálta összekötni az ismét hosszabb időre kieső Harry Kane-t helyettesítő Lucas Mourával.

A másik oldalon Jürgen Klopp nem okozott komolyabb meglepetést a csapata összeállítását és hadrendját tekintve sem. A védelem két szélén szokás szerint Andy Robertson és Trent Alexander-Arnold kezdett, középen Joe Gomez volt Van Dijk párja. A középpályán a sérült Naby Keitát váltotta a nemrég felépült Oxlade-Chamberlain, mellette természetesen Wijnaldum és a Fabinho sérülése miatt már egy ideje ismét hatosként szereplő Henderson játszott, míg elől természetesen a Mané-Firmino-Salah hármas rohamozott.

A mérkőzésből alig pár perc telt el, amikor egyértelművé vált, hogy Serge Aurier nem véletlenül kezdett ezúttal a megszokott jobbhátvéd pozíció helyett a középpálya jobb oldalán, ugyanis José Mourinho így akarta bebiztosítani a csapatát Andy Robertson életveszélyes felfutásaival szemben.

A Tottenham lényegében egy aszimmetrikus 4-4-2-t játszott, ugyanis ahányszor a skót hátvéd magasra fellépett, Aurier követte őt, így nagyon sokszor öt játékos helyezkedett egy vonalban az észak-londoniak leghátsó sorában.

A másik oldalon Son többnyire tartotta a pozícióját a középpálya bal oldalán, de az Alexander-Arnold által jelentett veszély miatt igyekezett az oldalvonalhoz közelebb helyezkedni, így viszont a pálya centrális zónáját az Eriksen-Winks kettősnek kellett volna levédekeznie, ez pedig több ígéretes lehetőséget is biztosított a Liverpool számára. Viszont Son pozíciója némileg visszafogta a kiváló formában lévő angol válogatott jobbhátvédet is, aki Robertsonnál jóval kevesebbszer lépett fel egészen magasra, alighanem tartva attól, hogy a dél-koreai a sebességével kihasználná a mögötte megnyíló területet. 

Wijnaldum visszalép a bal oldalon, ezzel lehetőséget biztosítva Robertsonnak arra, hogy feljebb lépjen. Aurier a taktikai utasításoknak eleget téve követi a skót játékost, így a szűken helyezkedő hátsó négyes mellé visszamozogve öt védőssé alakítja a Tottenham felállását. A pálya közepén Eriksen és Winks is a labda irányába mozog, ezzel viszont hatalmas terület nyílik meg Oxlade-Chamberlain számára.

Pár másodperccel később Mané lép vissza a labdáért, Tanganga pedig egészen mélyre követi. Ezt nyugodtan megteheti, hiszen mögötte Aurier fogja Robertsont, és négy védővel tökéletesen lezárja a jobb oldalt a Spurs. Oxlade-Chamberlain viszont továbbra is az üres terület irányába mozog, és mivel sem Winks, sem pedig a csatársorból visszelépő Alli nem zárja le a passzsávot, Mané egy keresztpasszal közvetlenül az ellenfél utolsó védelmi vonala előtt tudja megjátszani a csapattársát.

A Tottenham számára jól látható módon a mérkőzés nagy részében a legnagyobb problémát a pálya közepének levédekezése okozta. Mourinho csapata emberorientált védekezést alkalmazott, amit viszont Roberto Firmino folyamatos középpályára való visszalépéseivel könnyedén ki tudott használni a Liverpool, és létszámfölényes szituációkat kialakítva rendszeresen veszélyes területeken tudtak szabad embert találni.

 

Wijnaldum ezúttal magasan helyezkedik, Eriksen pedig követi is a holland játékost, ami viszont területet nyit a visszamozgó Firmino számára. Winks így nagy bajba kerül, hiszen két ember is jut rá, Van Dijk pedig ennek köszönhetően könnyedén meg tudja játszani Oxlade-Chamberlaint.

A Liverpool tehát hatékonyan tudta nyomás alá helyezni a Tottenhamet, amely ráadásul egészen a félpályáig nagyon passzívan védekezett, és szinte csak elvétve helyeztek nyomást a londoni játékosok a vendégek labdát felcipelő védőjére.

A Vörösök viszont szokás szerint már magasan megkezdték a védekezést, és a támadó hármas, valamint az őket támogató Henderson-Wijnaldum-Oxlade trió tökéletesen lezárta a pálya középső részét, így a Spurs számára nem maradt más megoldás, mint bízni a hosszú labdákban. Más kérdés, hogy látszólag ez is volt Mourinho terve, hiszen már rögtön a meccs elején labdaszerzést követően azonnal repült a labda elsősorban Lucas Moura vagy épp Son irányába, akik elsősorban Gomez bizonytalankodásait kihasználva néhányszor lövőhelyzetbe is tudtak kerülni, de valódi ziccerig az első játékrészben nem tudott eljutni a Tottenham.

A Liverpool presszingje miatt Eriksen és Winks is megjátszhatatlan a középpályán, így Alderweireld számára nem marad más megoldás, mint bízni abban, hogy társat talál a hosszan előreívelt labda.

A vendégek végül a 37. percben szerezték meg a vezetést egy remekül kivitelezett bedobás variációnak köszönhetően. Thomas Gronnemarkot 2018-ban pontosan azzal a céllal alkalmazta a Liverpool, hogy a csapat bedobásain fejlesszen, és bár ezt akkor sokan megmosolyogták, mostanra talán már mindenkinek világos, hogy az ilyen apró részletek is bőven hozzá tudnak tenni egy klub teljesítményéhez.

Robertson kapuhoz közeli bedobásánál az akció végén végül betaláló Roberto Firmino először kimozog közel az oldalvonalhoz, magára vonva ezzel Harry Winks figyelmét, majd azonnal visszalép a középpályás és Alderweireld között így megnyíló üres területbe.

Az első félidőben a Tottenham rendkívül passzívan védekezett, és csak a saját térfelükön helyeztek nyomást a Liverpool játékosaira. Ezen viszont hátrányban változtatnia kellett Mourinhónak, így a játékosai a második félidőben már jóval aktívabb igyekeztek presszingelni. Ezzel együtt viszont a védelem továbbra is elég mélyen helyezkedett, így megnőttek a távolságok a csapatrészek között, ráadásul Firminónak köszönhetően a Liverpool továbbra is játszi könnyedséggel tudott létszámfölényes szituációkat kreálni a középpályán.

Eriksen ezúttal már magasan igyekszik nyomást gyakorolni Wijnaldumra, miközben Aurier kilép Robertsonra, Tanganga pedig követi a visszalépő Manét. Firmino viszont mélyre visszalép a labdáért, és egy harmadik emberes kombinációval el is jut a labda a teljesen szabadon maradó brazilhoz.

Az igazi fordulat a mérkőzésen a 69. percben következett be, amikor Mourinho lehozta a pályáról Eriksent és Rose-t, a helyükre pedig felküldte Lo Celsót és Lamelát. Ekkor a Tottenham átállt egy 4-3-3-as hadrendre, amelyben Aurier foglalta el a jobbhátvéd pozícióját, Tanganga átment Rose helyére a bal oldalra, Winks volt az egyedüli védekező középpályás, aki előtt a bal oldali nyolcas pozíciójában Alli, a jobb oldalon pedig Lo Celso helyezkedett. Son maradt a bal szélen, míg Lamela a jobbszárnyat foglalta el.

A Tottenham letámadása ezt követően egyből működőképesebbé vált, mivel Winks jobban tudta kontrollálni a visszalépegető Firminót, Lo Celso pedig így akár Lucas Moura mellé fellépve nyomás alá tudta helyezni Van Dijkot, vagy épp a bal oldalra visszalépő Wijnaldumot. Utóbbi eredményezte a meccs egyik legnagyobb hazai helyzetét is.

Lo Celso kilép a Robertson helyére visszalépő Wijnaldumra, miközben a társai lezárják a pálya közepe felé vezető után. Winks ügyel a visszalépő Firminóra, Alli Hendersonra figyel, Lucas Moura pedig készen áll arra, hogy egy visszatett labda esetén megtámadja Van Dijket. Az opciók hiányában Wijnaldum túl sokat vár, így Lo Celso képes labdát szerezni, majd az akció végén Son lő ziccerben kapu fölé.

Az egy pontot jelentő gólt végül épp a meccsre csereként a legnagyobb hatást gyakorló Lo Celso szerezhette volna meg, azonban az argentin középpályás Aurier beadása után végül nem tudta közelről, bevetődve a kapuba juttatni a labdát.

A Liverpool ezzel a győzelemmel az első 21 meccsen 65 pontot begyűjtve az öt európai topliga történetének legjobban kezdő csapatává vált, Mourino pedig hiába nyúlt bele jól a meccsbe, a rá az elmúlt években egyre jobban jellemző első félidős passzív játék bekérte az árát.

(Büntető.com/Peet Knows)