Nagyon úgy tűnik, sok egyéb európai élcsapat mellett a Bayern Münchennek is betett a katari vb-nek. Azt is muszáj leszögezni, mióta Lewandowski elment a klubtól, boldogtalanok, és a lengyel is bizonytalan Barcelonában. 

A Köln elleni bajnoki mérkőzésen mind a két tétel igazolódott. A Lewa eset: szegény Musiala nyakába varrták a pótlás terhét, ám a fiatalember a vb óta akadozik. Ez be kell látni, egyszerre nem lehet szervező középpályás és befejező csatár, remek cseleivel bármennyit is keveredik az ellenfél kapuja elé. Amúgy a nemzeti válogatott belőle is jócskán kivette a szuflát, csakúgy, mint Sanéból. Rá még indig jobban emlékeznek proccos megjelenése, semmint bravúros szólói, ballábas hatalmas löketei miatt. Már a bajor klubnál is birizgálják, a Manchester City-től ellopott csatár miért nem játszik egyenletesen jól?  Mitől képtelen kétszer ugyanazon a nívón teljesíteni? 

A Köln elleni meccs nagy része azzal telt el, hogy a hazaiak tanácstalanul passzolgattak, körülményesen támadgattak, végső megoldást pedig a labda előre ívelésében látták. Ez pont jól jött a vendégeknek, az összes ilyen akciót simán visszaverték. Mindig egyel többet húztak, aztán jött a passz hátrafelé. Benjamin Pavard mozgásán tisztán látható, piszkosul menne a Bayerntől.

 Emily Párizsban, Pavard Münchenben szerencsétlen.  A nagy lendülettel érkezett, védelem megmentőjének, márvány oszlopának nevezett Upamecano   súlyosan árnyéka önmagának, sehol a Lipcsében látott magabiztossága. 

A meccs előtt kidobták Tapalovicot, Neuer kapusedzőjét, aki állítólag hírt szállított az edzői öltözőből a játékosok közé! Akkor Nagelsmann csak a hátuk mögött és nem a szemükbe mondja a frankót? Ez életveszélyes, ebbe belebuktak páran az FCB-nél. Az is jó kérdés, hogyan írtak olyan szerződést, amivel engedélyezik egy élsportoló síelését? A németek eléggé balszerencsések ebben. 

Joshua Kimmich, a középpálya ereje, a csapat szíve is inkább szárítón lógó, szürke kinyúlt pamutbugyihoz hasonlított, egészen a hosszabbításban rúgott góljáig, amikor is minden mindegy alapon elengedett lábról indítható rakétája védhetetlenül becsapódott az ellenfél kapujába.

A Köl elleni egyenlítés után a páholyban megpróbált valaki elégedetten pacsizni Oliver Kahnnal. A dühös főnök oda sem tartotta a kezét, testbeszédéből látszott, nem örül a döntetlennek. Az ő idejében ezt a csapatot nagy általánosságban pépesre verték.