Érdemes alaposan kielemezni a Királyiak összeomlását, annál is inkább, mert ugyan látványosan a holland Ajax hozta el egy páratlan sikerkorszak végét, de ez az időszak összességében Cristiano Ronaldo és Zinedine Zidane tavaly nyári távozásával lezárult. A darabokra hullás ugyan nem volt ennyire belekalkulálva a folyamatba, de az várható volt, hogy átmeneti időszakába lép a csapat. Viharos volt Lopetegui kinevezése is a madridi tüzes trónra, noha ez akár még jó választás is lehetett volna, de az időzítés annál rosszabbul sikerült és ezzel Florentino Pérez utólag visszanézve két dolgot nullázott le: a spanyolok világbajnoki esélyeit és Lopeteguit magát.
Apropó Pérez. Sokan mondják, hogy fejétől bűzlik a hal és mindennek az első számú felelőse a nagyhatalmú présidente. Ebben természetesen van jó adag igazság, de korántsem kizárólagos a dolog. Nélküle és a tudatos építgetése nélkül aligha érhetett volna fel korábban elképzelhetetlennek tartott csúcsokra a Real, de a sikerek benne is növelték a hübriszt, ami a mostani csúfos bukásnak is megágyazott. Az átigazolási politika végleg átgondolatlanná vált, az elnök személyes dolgai pedig a korábban harmonikus kapcsolat megbomlását eredményezték a francia sikertréner Zinedine Zidane-nal.
Nézzük csak meg a szezon előtti átigazolási politikát. Gareth Bale megtartása és CR elengedése egyaránt súlyos hibának minősült, ahogy Courtois érkezése sem váltotta be a reményeket, főleg úgy, hogy a kapuban elődjével, Keylor Navasszal komolyabb gondok nem voltak. Vinicius Junior az egyetlen értékes igazolás lehet hosszú távon, de a fiatal és amúgy tényleg tehetséges braziltól csodát az első évében aligha lehet várni. Amennyiben a fejlődése viszont töretlen lesz, ő a jövő nagy ígérete lehet. Ahogy akár Ceballos, Reguilon, és Llorente is. Ebből a sorból kilóg Sergio Asensio, hiszen ő már javában több mint ígéret, de az utóbbi időben a fejlődése határozottan megtorpant. Igaz, lehetőségeinek száma is csökkent, de amikor mégis kap, akkor mintha nem igazán találná a helyét. És akkor mit mondjuk a korábban csak „spanyol Messiként” beharangozott Iscoról, aki jószerével már azt is sikerként könyvelheti el, ha bekerül a keretbe… Méltatlan bánásmódnak tűnik egy olyan játékossal szemben, aki már többször is bizonyította, hogy lehet(ne) rá számítani.
A BL győzelmek további kulcsemberei, Marcelo, Kroos és Modric egyértelműen hanyatlanak, noha utóbbi kettő a brazil Casemiroval kiegészülve a földkerekség leghatékonyabb középpályáját alkották az elmúlt esztendőkben, de a horvát a tavalyi vb óta csak árnyéka önmagának, ahogy Kroos is élete talán legrosszabb formáját futja, ami pedig a legrosszabb, látványosan úgy tűnik, mintha különösebben már nem is érdekelné őket a játék.
Egyre többet hibáztak az utóbbi időben olyan stabil emberek, mint a jobbhátvéd Dani Carvajal, illetve a friss világbajnok középhátvéd, Raphael Varane is. Bár náluk – főleg a franciánál – nehéz kiégésről beszélni, sokkal inkább itt is motivációs probléma lehet. Ahogy látványosan kifejezi távozási vágyát hétről hétre a csapatot immár 12 éve szolgáló brazil Marcelo is, akinek nem titkolt úticélja a Juventus. Gareth Bale külön eset, ő igazából soha nem illeszkedett be látványosan a csapatba, bár voltak parádés meccsei és megmozdulásai, de az ő stílusához valahogy a spanyol bajnokság vagy a Real nem igazán illik, nem is szólva a legendás sérülékenységéről. Karim Benzema meg tényleg külön történet: a francia ék is tíz éve tagja a csapatnak, csupaszív játékával és akarásával igazából sosem volt baj, de bizonyos képességeinek hiányával és a rúgott gólok számával annál inkább.
Elő lehetne venni a mostani edző, Santiago Solari személyét is, de különösebben nem érdemes, ő szintén áldozata a széthullásnak. A dolgát – ahogy játékos korában is – becsülettel teszi, de ez a léc neki még igencsak magas. Hogy a későbbi karrierjére ez a hektikus év mennyire lesz hatással még kérdéses, de ne legyünk igazságtalanok, mert egy-két kisebb siker azért fűződik a nevéhez, úgymint a klubvilágbajnokság megnyerése, illetve az Atlético legyőzése idegenben hosszú évek után a bajnokságban.
Mit hozhat a jövő? Közhely, de nyáron teljesen át kell alakítani a keretet és ezt is lehetőleg ésszerűen, türelmesen kellene csinálni, az meg nem a madridi vezetőség ismertetőjele. Biztos újra bekerült a kalapba Mpabbé, Neymar, Hazard neve (utóbbi csak akkor aktuális, ha a jelenlegi klubját, a Chelsea-t nem zárják ki az átigazolási piacról a végső döntés után), de hogy ez elégséges lenne, az is kérdéses.
Elsősorban egy türelmi, építkezős időszakra volna szükség, ahogy tervszerűen az utóbbi évek sikercsapata is felépült. A tehetséges spanyol fiatalok játszatása dicséretes, ez lehet a jövő alapja. Az edzői székbe pedig egy olyan Zidane kaliberű tréner kell, akit játékosai tisztelnek és szavát elfogadják. Olyan, akire még Florentino Pérez is hallgat. Ez lehet maga a francia is, aki egyes hírek szerint nem zárja ki az újabb szerepvállalást. Szó volt/van a legutóbb a Manchester United élén befürdött José Mourinhoról is, de nem lehetünk abban biztosak, hogy egy teljes újjáépítés előtt álló csapathoz az ő személye lenne a legmegfelelőbb edző, aki elsősorban célfutballjáról és eredménykényszeréről híres. Bárhogyan is lesz, egy korszak most már visszavonhatatlanul lezárult, de abban biztosak lehetünk, hogy a Real a futballvilág meghatározó klubja marad, még ha a következő pár év ínséges is lehet.
