A mérkőzés előtt tudni lehetett, hogy a moszkvai csapatnak csak akkor marad esélye a továbbjutásra, ha ezt a mérkőzést megnyerik. Így, arra lehetett számítani, hogy az első negyed órát jól meghajtják és próbálnak helyzeteket kialakítani, hogy megszerezzék a vezetést. Ezek a rohamok azonban elmaradtak, a vendégcsapat inkább óvatos volt eleinte.

A CSZKA nem próbálkozott magas presszinggel, mert féltek a hosszú átadásokból következő kiugratásoktól és Tokmac gyorsaságától, emiatt a Ferencváros védői viszonylag nyugodtan passzolgathattak a saját tizenhatosuk előterében. Botka és Blažić egymástól távol helyezkedett, így teret adtak a szélső védők feljebb húzódására. Ráadásul Kharatin gyakran visszalépett a labdakihozatalok megsegítése érdekében, ennek volt köszönhető a labdabirtoklási fölény az első félidőben.

Viktor Goncharenko jól gondolkodott Rebrov taktikáját illetően, hiszen ténylegesen az volt a magyar csapat célja, hogy Tokmac és Boli kiugratását követően egyenesen célba vegyék Akinfeev kapuját. Lovrencsics 15, Ihnatenko 14, Blažić 11, Ćivić pedig 9 hosszú labdával próbálkozott, aminek egy része ugyan pontatlan volt, de volt köztük több igazán veszélyes is. Ezeket azonban rendre nem sikerült átvenni a támadóknak, pedig az ellenfél lesre állítása többször is csődöt mondott.

A két szélsőhátvéd egyéni megindulásai is veszélyesek voltak, de sajnos azonban ezekből kevés volt. Lovrencsics 2/2 sikeres cselt mutatott be, Ćivić 3/2-es mutatóval bírt, ráadásul utóbbi még egy ízben a kapufát is megdöngette. Az egész csapatot nézve ők voltak a legjobbak e tekintetben.

Az oroszok nem tudtak mit kezdeni a szorosan védekező hazai csapattal. A védő- és a középpályás vonalak nagyon közel húzódtak egymáshoz és fegyelmezetten tartották ezt a távolságot. Emiatt többször próbálkoztak átlövési kísérlettel, de ezek mind veszélytelenek voltak.

A beadásokkal azonban meggyűlt a Fradi baja, ezek közül több is közel járt a gólhoz. Dibusz remek reflexekkel bír, de az oldalról érkező beadások és a hosszú indítások rendszeresen problémát okoznak számára. Ez egyébként a magyar kapusiskola egyik hiányossága. Ez a típushiba megfigyelhető minden olyan kapusnál, aki Magyarországon tanulta az alapokat és sosem játszott külföldön.

A Moszkva egy-egy gyors ritmusváltása ugyan komoly veszélyt jelenthetett volna, de ezeket taktikai szabálytalansággal megelőzte a hazai csapat. Emiatt kapott sárgalapot Ihnatenko, Kharatin és Botka is. Ettől függetlenül volt több ígéretes helyzetük, amit mind kihagytak, ettől pedig még feszültebbek lettek, aminek az eredménye az lett, hogy Nababkin beállását követően nyolc percen belül kiállíttatta magát.

Rebrov többször hangsúlyozta, hogy ez egy Bajnokok Ligája-szintű csapat volt és mennyire büszke a csapatára. Az igazság az, hogy ez már nem az a csapat, amelyik tavaly oda-vissza verte a Real Madridot. Rengeteg technikai hiba, elpasszolt labda és rossz döntés volt megfigyelhető. A csapat nagy része fiatalokból állt, akik nem rendelkeznek nemzetközi tapasztalattal. A nyomás és a győzelmi kényszer pedig meglátszott rajtuk.

Összeségében ez egy jó eredmény a Ferencvárosra nézve. Nem lehetnek csalódottak, és akár meg is nyerhették volna ezt a meccset. A továbbjutásban szerintem kár reménykedni és az elmondható, hogy az öt pont is bravúrnak számít. Ez az öt pont éppen annyi, mint amennyit az AS Roma, a Wolfsburg és a Bundesliga listavezetője, a Mönchengladbach neve mellett szerepel, és kettővel több, mint amennyit a Lazio gyűjtött össze. Szóval szép volt fiúk!

A meccs összefoglalója: