Azt mondta a jerkehangú tévébemondó a Hertha–Bayern német kupamérkőzés kezdete előtt, hogy egy perces megemlékezést tartanak a berlini Olimpiai Stadionban az elhunyt Rudi Assauer emlékére. Aztán a részvét csöndje, majd minimalista, inkább egy mondatos információ a kiváló menedzserről. Nincs is mit csodálkozni a hírek hiányáról, hiszen a beszélő férfi annak idején, amikor Assauer Németország macsójaként szerepelt az újságok címlapján, éppen a homokozóban foglalatoskodott egy műanyag vödörrel.

Pedig mekkora férfi volt Assauer! A Ruhr-vidék keményen dolgozó bányászait megörvendeztette egy olyan csapattal, amilyenről csak álmodni mertek. Kemény munkával felépített egy klubot, a csúcsra vitte őket, egyszerűen meghaltak érte az emberek. Versenyt viaskodtak a szurkolók, hogy Schalke jegyhez jussanak, állandóan 70 ezer ember őrjöngött a hazai meccseken.

Amikor 1997-ben megnyerték az UEFA kupát, istenként néztek rá, pénzügyileg fixálta a klubot, behozott két Német Kupa sikert, belekezdetek a mostani hiper-szuper stadion építésébe, ami akkoriban világszám volt a kitolható gyepszőnyeggel. Ez volt élete fő műve az örökkévalóságnak, a sporttörténelemnek meg az „Eurofighternek” becézett Schalke. Azzal a gárdával bőven szétverték a kontinens csapatait, nagyon jók voltak!

Egyszer majdnem bajnoki aranyat is nyertek a királykékek, aztán az utolsó pillanatban a Bayern csúnyán levette a nyakukból az aranyérmet. Akkor még erősebben szivarozott, elkeseredett, szomorú volt. Az a csapat megérdemelte volna a Bundesliga elsőséget.

A nők rajongtak érte, az sem zavarta őket, hogy a főhős állandó és rettenetesen büdös szivarfüstben élt. A férfiak olyanná akartak válni, mint Assauer, aki az uncsi németek között igazi macsóként élt. Imádták az egyéniségét, ügyesen variálta a szavakat, amikor kellett kőkeményre váltott a kitanult bányalakatos.

A megjelenése tényleg tip-top volt, eleganciája lenyűgözte a divatmagazinok mindenkit utáló főszerkesztőit. Simone Thomalla nevű csinos partnerével egy sört úgy reklámoztak, hogy még kitüntetést is kaptak érte! Amikor megtudta, hogy gyógyíthatatlan beteg, nem akarta elhinni, hogy pont neki jutott ez.

Fogadjunk, hogy nem lesz még egy olyan karakteres férfi a Schalke élén, mint a boldogult Rudi Assauer!