Egy hete jelent meg a sokkoló hír, hogy a magyar-szlovák mérkőzésen tapasztalt rasszista megnyilvánulások hatására az UEFA egy meccsre bezáratja a Groupama Arénát, így az Azerbajdzsán ellen megrendezendő októberi selejtezőn csak nők és gyerekek lehetnek jelen, ráadásul 20 millió forintos büntetéssel is megrótták a Magyar Labdarúgó Szövetséget (MLSZ).
Nemcsak Magyarországot sújtotta drákói szigorral a fegyelmi bizottság, de a szlovákok is zárt kapus meccset kaptak, illetve egy 6 millió eurós csekket, ahogyan a románok is, csak ők a zárt kapu mellett átszámolva közel 30 millió forintot kötelesek az UEFA kasszájába utalni. Egy héttel később, csütörtök délelőtt jött az újabb sokk: Szlovákia fellebbezését elfogadta a fegyelmi bizottság és nem elég, hogy Wales ellen mégis beengedhetnek nézőket, még a pénzbüntetést is mintegy 4,5 millió forintnyi összegre csökkentették, mondván, a magyargyalázás csak politikai tartalmú provokatív üzenetként tűnt fel a lelátón, nem pedig rasszista megnyilvánulásként.
Ezzel az UEFA gyakorlatilag kimondta, amit már a Craiva-Honvéd mérkőzés után is sejteni lehetett: a magyargyalázás nem rasszizmus. Gyakorlatilag egy üzenetként is fel lehet fogni a szövetség döntését, mely szerint ugyan a szlogen "say no to racism" – azaz, "mondj nemet a rasszizmusra -, nem minden rasszizmus, ami annak látszik. Az MLSZ is fellebbezett, arról még nincs eredmény, hogy milyen sikerrel. A következetesség nyilvánvalóan azt diktálná, hogy mivel adok-kapok jelleggel ment a lelátón a provokatív (egyébként rasszista) "eszemecsere", ha az egyik félnek csökkentették a retorzióját, akkor a másiknak is illene.
#NotoRacism say @ChampionsLeague @EuropaLeague and national teamshttp://t.co/nlVfgvSsLw pic.twitter.com/74oS77RvSJ
— UEFA (@UEFA) October 19, 2015
Ám, az UEFA már többször bebizonyította, hogy kettős mércével mér, tökéletes példa erre a 2008-as Honvéd-Sturm Graz (1-2) meccs az Intertotó-kupából, ahol az osztrák ultrák lebontották a vendégszektort, rendőrökkel balhéztak és pirotechnikai eszközöket dobáltak a pályára, mégis "csak" egy 6 millió forint értékű szankciót kapott klubjuk a rendbontás miatt, mindeközben a kispesti együttes két zártkapus meccset, rasszista bekiabálások miatt. Ugyan már lerágott csont, de hasonló volt a helyzet a Craivoa-Honvéd (1-0 b.u.) meccsel, ahol a pokoli körülmények köpezette a játékvezető már idő előtt lefújta volna a meccset, de a helyi csendőrkapitány óva intette, hogy nem tudják garantálni a biztonságát. Ugyan jött a büntetés a román együttesnek, de az a körülményeket vizsgálva igen méltatlan volt, ráadásul a Honvéd is kapott egy jókora bírságot, aminek magyarázatára mindenféle mondvacsinált okot beleszőttek, többek között "a csapat nem megfelelő magatartását". Ezt követően a piros-feketék óvását mindkétszer elutasították, sőt a szektorbezárások és a hatmilliós csekk mellé még kb. 320 ezer forintot hozzátűztek, az eljárás díjaként.
Egyszóval, a magyar sportdiplomácia romokban hever, az UEFA a saját elveit szembe köpve statuál példát az országon már évek óta. Épp úgy, mintha mi egy megtűrt rossz lennénk, egy szálka az európai futball ujjában, egy diszkriminált, kiközösített gyermek az iskolában, aki hiába kér segítséget a tanáraitól, azok elfordítják a fejüket, majd a körmére is csapnak, amiért az zaklatja őket a bajaival.
Természetesen a magyar szurkolói közeget sem kell szentté avatni. És abban is van igazság, hogy be kellene látnunk végre, hogy a futballnak valóban a tiszteletről és a fair playről kellene szólnia, nem a kirekesztésről, történelmi sérelmekről és rasszista megnyilvánulásokról. Persze, nem lehet a stadionokból színházat csinálni, a szitkozódásoknak, az elégedetlenkedésnek is megvan a helye, hiszen a futball rengeteg emociót képes a felszínre hozni, így az sem megoldás, ha egy steril környezetet próbálunk kialakítani. Ettől függetlenül egy ideális világban a játékra és a játékosokra koncentrálódna a figyelem a lelátóról is, és nem azok hovatartozására és az ellenfél iránti gyűlöletre. A probléma ugyanakkor az, hogy egyrészt a gyűlölet gyűlöletet szül, másrészt az igazságtalan ítéletek ugyanezt idézik elő.
Ennek megfelelően az UEFA hiába kampányol a tisztelet mellett, ha erkölcsileg megkérdőjelezhető, totálisan következetlen retorziókkal sútja a klubokat és a szövetségeket, ezáltal a szurkolókat és az érintett nemzetet is. Amíg az egyik szó nélkül kifütyülheti a másik himnuszát és következmények nélkül zászlót égethet (szlovák-magyar meccs), addig a másikat ugyanezért a viselkedésért súlyos büntetéssel sújtja. Igazságtalan, nemde? Természetes, hogy dühöt és indulatot vált ki. Míg az egyik fél vérszemet kap és tovább feszegeti a határokat, addig a másik már csak dühből is rákontráz, és ebből kialakul egy ördögi spirál.
Az UEFA-nak tehát itt lenne az ideje, hogy magába nézzen, illetve azoknak a magyar döntéshozóknak, akik pozícióban vannak a szövetségnél (Csányi Sándor – alelnök, Berzi Sándor – fegyelmi bizottság alelnöke), ildomos lenne Magyarországot nemcsak papíron képviselni, hanem védeni és lobbizni az erkölcstelen ítéletek ellen is…
