Három idegenbeli mérkőzésén mindössze egy gólt kapott Marco Rossi csapata októberben, amely egyetlen lépésre van az Európa-bajnokságtól, és második helyen áll Nemzetek Ligája csoportjában.

ROSSI ÚJÍTOTT, BEJÖTT!

A koronavírus okozta leállás rengeteg időt adott mindenkinek, hogy kicsit szétnézzen saját háza táján, vagy éppen valami új dolgot találjon ki. Így volt ezzel Marco Rossi is, hiszen az olasz szövetségi kapitány az utóbbi években megszokott négyvédős rendszer helyett a háromvédős felállást kezdte el idén alkalmazni. Isztambulban ezt kicsit a kényszer is szülte, hiszen közel tíz, bal- és jobbhátvéd nem állt Rossi rendelkezésére, de a csapat így is remekül megoldotta feladatát. Meglepő volt figyelni Szalai Attila bátor és határozott játékát, aki több szempontból is a válogatott legjobbja volt ezekben a hetekben (labdaszerzés, megnyert párharcok). Ráadásul ő az egyetlen, aki az idei öt találkozót végig játszotta.

A 3-5-2-es, vagy 3-4-2-1-es formáció lényege, hogy védekezéskor gyakorlatilag ötvédős rendszerré alakul át a hátsó alakzat, ahol szinte minden a szélsővédőkön múlik. Elsősorban Fiola és Holender szerepeltek ezeken a posztokon, de Bese vagy a honosított Nego is bevethető ebben a szerepkörben, akárcsak Botka, Hangya vagy majd Lovrencsics. Rossi érezhetően megtanította, kinek pontosan mi a feladata, és élmény nézni például a tolódásokat, a labda nélküli mozgásokat.

Rossi merész volt ezzel, hiszen bár anno a Honvéddal is így nyert bajnokságot, manapság kevés csapat alkalmazza ezt, hiszen rendkívül kockázatos, és nagyot lehet vele bukni – a magyar csapat viszont láthatóan megérezte a taktika lényegét.

Persze amikor október 4-én robbant a bomba, és kiderült, Szoboszlai Dominik néhány csapattársa koronavírusos lett, és emiatt legértékesebb játékosunk nem játszhat Szófiában, sokan már elkezdték temetni a válogatottat: itt a vége, viszlát (részben) hazai rendezésű Eb! Marco Rossi azonban megint nagyot húzott, és Kalmár Zsoltot rakta be a Salzburg középpályásának helyére, és ez is jól sült el: Kalmár góljával is nyert a válogatott 3-1-re Bulgáriában, és már „csak” Izlandot kéne legyőzni a Puskás Arénában ahhoz, hogy újra kint legyünk az Európa-bajnokságon!

A bolgárok után Szerbiában is sikerült egyébként nyerni, amire utoljára 1961-ben volt példa, majd végezetül egy szintén vállalható 0-0-s döntetlen született Moszkvában – a magyar válogatott három idegenbeli mérkőzésén egy hét alatt kétszer győzött, és egyszer döntetlent ért el, mindössze egyetlen gólt kapva! S mindegyik rivális jóval előrébb rangsorolt együttes a FIFA-világranglistán (Oroszország 7., Törökország 11., Szerbia 19., Bulgária 27.)

Utoljára egyébként 5-6 éve fordult elő olyan, hogy a magyar válogatott idegenben négy mérkőzésen sem szenvedett vereséget, akkor a Dárdai – Storck duó hozta ezeket a bravúrokat.

SZERENCSE ÉS ROSSI, ROSSI, ROSSI…

A még sokszor a győztes meccsek után is kritikus Szalai Ádám is elismerően nyilatkozott az utolsó mérkőzés után az M4 Sportnak, hiszen mint mondta:

„Nagyon büszke vagyok a válogatottra, és láthattuk, hogy bármilyen felállásban játsszuk ezeket a mérkőzéseket, bárki pályán van, bárki áll be, olyan csapategység van jelen pillanatban, amelyből rengeteg erőt meríthetünk az Izland elleni döntőre.”

Szalai esete egyébként továbbra is nagyon érdekes. A nézők többsége már inkább a kispadon (vagy még ott sem?) látná, miközben elképesztő munkát rak bele mind a védekezésbe, mint a támadásba is – utóbbi esetben rendszerint két védő figyel rá, ami miatt több területe van a felfutóknak. Ráadásul úgy tűnik, abszolút beállt a sorba, elfogadta és nem balhézott akkor sem, amikor nem volt kezdő, vagy lecserélte őt Rossi.

Ha már az olasz tréner! Marco Rossi kicsit úgy tűnik, amihez mostanában ér, az arannyá változik. Kalmárt már fentebb említettem, mennyire jól helyettesítette Szoboszlait, de ott van Könyves Norbert esete is. Cseri mellett egy másik futballista, aki harmincon túl debütálhatott a magyar válogatottban, ráadásul harcosságának köszönhetően győztes gólt szerzett Szerbiában.

Több esetben, és szinte minden meccsen egyébként kicsit Fortunának is köszönetet mondhattunk, de az a csapatot dicséri, hogy tudtak élni saját lehetőségeikkel, a szerencse-faktort nem kell túldimenzionálni – csak tartson ki még pár hétig ez az állapot.

Hiszen november 12-én Izland ellen a jövő évi Európa-bajnokság a tét!