Még friss az emlék bennem! Megőrült a tenisznépesség, az egész világon azt kiabálták, mekkora egy zseniális, bombasztikus, izgalmas volt az idei wimbledoni férfi döntő, Djokovics és Federer részvételével.
Egy frászt volt az! Dögunalom, majdnem ötórás labdapüfölés, a férfiak nevéhez méltatlan hibaömlés, tisztára kikészítő volt az egész cécó. Szegény Katalin hercegnő meg Vilmos herceg szétunhatták a fejüket, pocsékba ment a komplett vasárnap délutánjuk, egy klassz pihenőnapot dobtak ki királyi életükből, szétvetette őket az ásítozás, ennyi idegig egyhelyben ültetni őket majdnem felségsértés.
Tiszta szerencse, hogy Vilmos sötét szemüveget vett fel, ha úgy adta a meccs talán diszkréten szundizhatott cseppet a redőny mögött, csak ne tapsoltak volna olyan gyakran és hangosan ezek az alattvalók, akkor még többet kihozhatott volna belőle. Csúnyán megbánták, hogy valaki pár száz évvel ezelőtt bevállalta ezt a marhaságot, miközben a három kisbaba otthon várta őket hosszan. Az az utolsó szett az rém kikészítő volt, több mint 100 percen keresztül ütötték a labdát.
És az már milyen, hogy 12-12-után jött a rövidítés? Vicces. Arról hüledeznek, mekkora menetet tolt a két ász, közben finoman megfeledkeznek arról, hogy mennyi hiba esett ezen a meccsen? Elképesztő hullámzás zaja csapkodott, feltámadás, reménység, oltári nagy marhaság, olcsó vétkek sokasága, zajos koppanás. És ez így ment majdnem öt órán keresztül. A legjobb az egészben Federer feleségének tényleg csodálatosan manikűrözött keze, annyira szépre reszelték, formázták, festették, alapból kecses az asszonyság keze, ezzel meg jól megplánézta a látványt! Amúgy is nagyszerű hölgy, hiszen dupla-duplát hozott, kétszer is ikreket szült a nagyszerű férjének, tehát nagy kalaplengetés neki.
Az egészhez pontosan jól illett az utolsó, győztes labdamenet vége. Federer olyan erővel lőtte ki a wimbledoni légtérbe a labdát, talán még Liverpoolban is látták. Az viszont becsületükre legyen mondva, nem nyafogtak ez idő alatt, tették, ami tettek, most ez jött ki belőle.
